Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Rögeszme - Tamás Mihály: Szüreti bál

kes... annak csak százalék jár az elfogyasztott számlák után... na meg amit a vendég urak fizetnek neki, jószántukből... egyszóval, van programos és van cekkes ... Velős tréfásan fenyegette az ujjával Sutayt. -- Nana, öreg úr, maga nagyon hamar kitanulta a mesterséget ... csak oszt vigyázni Sutay nénire, mert az ő keze gyorsan jár. Sutay arca pillanatra elkomorodott, és lemondóan legyintett a kezével. — Arra nálam már nem kerülhet sor, afelől nyugodtak vagyunk. Béluska felszolgálta a lányoknak kijáró tésztát is, és egy-egy pohár sört tett elébük a vizesüveg mellé. Ez a pohár sör már nem járt nekik, Béluska az apja felé tekintett, hogy észreveszi-e, de az most mással volt elfoglalva. A gondolataival. Azzal, hogy mi lesz holnap, amikor először nyílik meg a belső kis helyiség a vendégek előtt. Lesz-e vendég, aki bemegy oda, és általában, hogy fogják fogadni a dolgot. Mit fognak szólni ahhoz, hogy két idegen nőszemély fogadja őket ebben a tisztes házban. Vacsora után a lányok széjjel akartak nézni a városban. Szóltak Sutaynak, mire ő Béluskához fordult. — Kísérd el a kisasszonyokat, addig majd én itt leszek, ha vendég jön. Béluska elpirult, és ideges lett, mostanában már nem volt szmoking rajta, amikor felszolgált, így nem kellett átöltöznie, indulhattak azonnal. Kint a fák alatt Maca előresietett, Eliz óvatosan lépkedett a sötétben, és hamarosan belekarolt Béluskába. Béluskán a jóság hideglelése futott végig, még a szemét is behunyta egy pillanatra, félszegen feszítette a karját, hogy legyen mibe kapaszkodnia a lánynak. Kint a járdán tovább is a karján maradt a lány keze, és Béluska ingadozó léptekkel botorkált az egyenes aszfalton. — Ugye kisváros ez a maguké? Csilingelt a lány hangja, Béluska előrenézett, nem mert oldalra fordulni, és a lány arcába nézni. 22 Szlovenszkól vásár 337