Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Rögeszme - Tamás Mihály: Szüreti bál

Nem tudta befejezni, mert a pápaszemes ügyvéd, Eckstein doktor a szavába vágott. — Ugyan, hagyja, Goldner úr, ha az egész Ligetet bérli is Sutay, nem lesz bolond becsukni a kapuját, örülni fog, ha betéved hozzá valaki, mi pedig örülhetünk, hogy rendbe hozza a Ligetet. Sutay kint ült a folyosón, a lépcsőfeljárat melletti falócán, és a tanácstagok egyenként vonultak fel előtte. Azután, amikor bezárult a tanácsterem ajtaja, elővette zsebkendőjét és megtörülte verejtékes homlokát. Amíg bent a tanácskozás folyt, addig ő kint újságot próbált olvasni, de nem ment az olvasás, így a noteszét vette elő, és abban számolgatta az előrelátható tőkebefektetés nagyságát. Volt valami kis pénze, egy háza is volt, arra szívesen fog adni a bank, mert még tehermentes, és csak az első évet bírja erővel, olyan bort fog ő adni, és olyan ételeket fog főzni az asszonya, hogy egy év se telik bele, és híre lesz a Sutay vendéglőnek. Csak még a nyarat tudja elcsípni, a nyár végét legalább, amikor jobban özönlik majd a nép a fák hűvös árnyéka alá. Riadt tekintettel állt fel a lócáról, amikor a tanácsterem felől Goldner közeledett, a főnök. Már messziről virult az arca, és belecsapott Sutay tenyerébe. — Osztán hogy is lesz nálad a bor, Józsi? öt korona? Hat korona? Sutay hirtelen nem tudta, miről van szó. — Mi, mi ez? Már letárgyalták? Goldner arcán megfeszült a bőr. — Már mehetsz. Megkezdheted a nagytakarítást abban a hodályban. — De hiszen még a képviselő-testület... Goldner hátralegyintett roppant tenyerével. — Ej, a képviselet azt mondja, amit mi a szájába adunk... ha én mondom, mehetsz nyugodtan haza. Ment is Sutay, de nem hazament, hanem Nagy Ferenchez, a kőműves sógorához. Ügy gondolta, hogy ami kőművesmunka szükséges, azt a sógorával végezteti el, ez így tán olcsóbb lesz, meg inkább adós maradhat neki. Az .320