Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Rögeszme - Egri Viktor: Békesség

becsék, fényképek, aranyrámába foglalt színehagyott olajnyomatok, széles ágy és dívány. A fogason férfikabát: felismerte azonnal, Gézáé volt. Napok óta tervelte ezt a látogatást, minden szót jól átgondolt, de hogy szemben ült a lánnyal, zavarában egészen másról kezdett beszélni: — Szépen lakik, kisasszony. — Na, megjárja — szólt a lány. — Sokat fizet? -- Sokat, persze. Zsivány minden ember. — A lány kelletlenül mondta ezt, nem értette, miért kerülgetik annyira a látogatás célját. — Géza miatt jöttek? — támadt rájuk hirtelen. Illés szólni akart, de az asszony kérlelően intett. — Miatta... Már napok óta nem jár haza... — kezdte tapogatódzva. — Ha kidobták, nincs oka hazajárni — mondta félvállról a lány. — Istenem, Géza olyan heves vérű és indulatos... Haragszik ránk... A kisasszony megmondhatná neki, hogy senki sem akarta megbántani. — Megmondhatom, ha annyira kívánják — mondta a lány barátságosan, az arca is megenyhült, hogy a szülők békés indulatát és megtörtségét látta. — Géza még fiatal és tapasztalatlan — folytatta az anya. — A gyárban még nem keres sokat. — De az állása biztos. Beszéltem a főmérnökkel. Nagyon meg van vele elégedve. — A lány már gyanakodott, ezek kérni jönnek, résen kell lennie. — Manapság semmi sem biztos. Egyszer a gyár is leállhat, és akkor mi lesz? ... Otthon nem fizetett semmit, ingyen kapta a kosztot, lakást. Géza még nem tudja, mi minden kell egy háztartáshoz! A leány ingerülten felállt. — Nem kívánom Gézától, hogy rám is keressen. Tudok dolgozni magam is, nem jönnék hát zavarba, ha egyszer nem keresne eleget vagy éppenséggel elvesztené az állását. Most is csak átmenetileg nem vagyok hivatalban. Ezt a szót, „átmenetileg", nagyon erélyesen mondta, és .296