Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Rögeszme - Palotai Boris: Ébredés

Pista bácsi nem jön többé? Ó, anyának ez százszor nagyobb bánat, hisz azóta nem eszik, nem alszik, csak ül a díványon és rázza a fejét. Most nem sajnáltam anyát, idegennek éreztem őt, s nem is értettem, mért fogadtam szót neki. Mintha egy mély álomból ébrednék, egy egészséges, mély gyerekálomból, s a fogalmak, sejdítések egyszerre rohamoznának meg, kíméletlenül kipenderítve a tollas ágymelegből, úgy álltam ott anyám előtt, tudón, éretten, keserűn. Anyám az előszobában várt. — Nos? — kérdezte sürgetve. — Hagyjuk őt békében, azt üzente — mondtam keményen, és behunytam a szemem, hogy ne lássam anyám megvonagló száját. — És ... — És? — És eljegyzés volt éppen ... Egy ügyefogyott sikoly, rémült csipogás, olyasféle, mintha egy csirkének elmetszenék a nyakát... Anyám a földön fekszik, szétterült tagokkal, ruhája illetlenül felcsúszva, s haja, világosszőke, puha haja a szájába lóg... Zsófi rohan ki a konyhából, nyomában a házmesterné, nagy hangon sopánkodnak, felverik az egész házat. Kinyitni a ruháját! — vezényli Bárdosné az első emeletről, s már fel is tépi anyám blúzát, vízzel locsolja, és ecetet dug az orra alá. Orvost! — csattog egy másik hang, izgatott zümmögés kíséri a felkiáltást, két fej összehajlik, szájak csücsörödnek titkos súgásokra, s anyám ott fekszik idegen szemek kandi tüzében, lucskosan, kiszolgáltatva ... Apukát hívják! — nyöszörgőm, és soha nem érzett vágyakozással szeretném itt tudni apát, hogy mellettünk legyen, hogy kinyúlhassak érte, belékapaszkodhassak, hogy ő legyen a biztonság, a szilárd nyugalom, ahová nem törhet be senki és semmi, hogy ő legyen az én gyerekkori ládikóm, ahová valamikor befészkeltem magam, és boldog zsibbadással éreztem, hogy védett fészekben vagyok ... örák múltak el vagy percek? .284