Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Rögeszme - Sebesi Ernő: Rögeszme

— Mi volna velem? Mi volna velem? Az asszony összecsapta a kezét. — Miért mondasz mindent kétszer? — Én semmit se mondok kétszer... Én semmit se mondok kétszer... — válaszolt bambán. Felröhögött, majd nyomban vinnyogni kezdett, mint valami kutya. Az aszszony az ajtónál termett, és kétségbeesetten nézte a férjét. Ez elvágódott, de rögtön talpra ugrott. A hasát fogta. — Hallod? Hallod? Céda... Céda... A papagáj mondta! Megettem a papagájt! Az asszony ezalatt eltakarította a csirkét a földről. A tanár bizonyos volt benne, hogy megette a papagájt. — Te voltál, te voltál, te céda, te céda — és fenyegetően közeledett az asszonyhoz. 6 Este már egy cellában beszélgetett a tanár a hasával. A papagájt ott érezte, örült a társaságának. Ugye, te vagy? — biztatta magát föltevésében, és különös és félszeg figyelemmel hunyorgatott a hasára. Gyöngéden simogatta a hasát. Az orvos szánakozó szemekkel pislogott be a rácson keresztül. A tanár most belenyúlt a zsebébe, és kihúzta a noteszét. — Jöjjön ki Darvas László. Na, mi lesz? A háromszög belső szögeinek összege mennyi? Nem felelsz? Elég, elég, nem elég. Megbuktál. Jöjjön ki a Schwarz. Te se tudod? Senki se tudja? Jöjjön kí a papagáj. Az én papagájom. Ez tudni fogja — és a hasára fülelt. — Na felelj szépen. Nem hallom. Hogy mondod? Nem tudod? Te se tudod? Most már az egész személyzet nézte a leckéztető tanárt. — Hát akkor egy más kérdést: Mi a Pitagorasz tétele? Az ápoló akaratlanul is bemosolygott a tanárhoz. Ö víszszanevetett rá. Aztán szigorúan rászólt: Mit röhög, kérem? — és egészséges tekintettel végigmérte. Äz ápoló valami orvosi tévedésre gondolt. De csak egy percre, mert a tanár most meg újabb kérdést adott fel a papagájnak. 18 Szlovenszkói vásár 273