Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Rögeszme - Sebesi Ernő: Rögeszme

nár. Kis híja, hogy nem írt be egyest a noteszébe. De ez már őrület lett volna. Pedig közel járt hozzá. Mert az asszony már egy hete nem volt beszélő viszonyban a férjével. Már az a megvető titkos szó is, elunatkozott az ajkán, most már csak a papagáj használta. Így nyugtatta meg lelkiismeretével a tanár felzaklatott idegeit. Most is ezzel köszöntötte. Mert az asszony késő este — tizenegy felé járhatott — jelent meg az előszobában. A papagáj rögtön látta, hogy kívülről jött az asszony, bár sötét volt az előszoba. — Céda, céda — köszöntötte. Az asszony idegesen nézett rá. Az állat bírta a szemezést. — Céda — mondta harmadszor. Kuss! — üzent föl a nő, és az ernyővel megfenyegette a papagájt. Az állatnak borzasztó véleménye lehetett a nőről, és ezért nem is respektálta, sőt hátat fordított neki, és az ernyőn töltötte ki a bosszúját. Az asszony meggyújtotta a villanyt, és egy tisztító mozdulattal vigasztalni próbálta az ernyőjét. A papagáj mintha nevetést hallott volna. Az állat nem hagyta magát, védelmére kelt a megcsalt, védtelenül alvó férfinak. A helyzet fenyegetővé vált. Tavaszi éjszaka lesett kint. Az asszony rettegni kezdett ama gondolatra, hogy még meghallják a furcsa beszélgetést. A diákra gondolt, fiatal ruganyos testére. Már nem törődött a papagáj szüntelen vészjelzésével, odament az előszoba ablakához, kitárta mindkét szárnyát, és belemártotta felhevült arcát a tavaszi hűvösségbe. A papagáj ezalatt nyilván berekedt, és várakozó álláspontra helyezkedett. Az asszony felhasználta a fegyverszünetet, és besietett a hálóba. 3 A tanár alvó arcán a keserűség grimasza terpeszkedett. Az asszony meggyőződött róla, hogy mélyen alszik, és akkor lábujjhegyen kiment a szobából. A papagáj meglátta. Már a külső ajtónál volt az asszony, amikor a papagáj elszólta magát. Az erénycsősz ez éjjel nem aludt. Az .270