Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Lósorozás Gádoroson - Darkó István: A remetemadár

DARKÓ ISTVÁN A remetemadár Szép, sima, szőke zsindelydarabokkal dolgozott Kóródi Ferus. Bal kezébe a fát vette, a jobbja forgókövön élesített bicskáját szorította. Inkább csak a két erős ujja fogta a kést, úgy hasogatta a zsindelyt, akárcsak a beretvával. Finoman húzta s vonta a bicskát, fodrosodó, hosszú szilánkokat metszett a lapos fából, apró hangyaforgácsokká szabdalta széjjel azt az egy darab zsindelyfát. Emitt leheletvékonnyá tette, amott megcsipkézte s cifrázta a munkába vett darabot. Sokat csinált ilyet, s amikor már marokra való, egymintájú, de váltakozó nagyságú darabmunkái készen lettek, eggyé ügyeskedte őket. A megcifrázott fatollakból így lett egybe a remetemadár két nagy szárnya, farka koszorúja, csipkés bóbitája. — Miért remetemadár, te Ferus? — még otthon, Baróton kérdezte így tőle Telekes Mózsi bá', mert ő kíváncsi volt mindig, s nem is szótlan kíváncsiskodó. — Azért — így Ferus —, mert ritka, mint a remete is emberben. S úgy is éleget valahol az erdőn, mint a többi elől elbútt szakállas ember. Nemcsak ritka és rejtőzködő volt a Ferus remetemadara, hanem nagyon szépen színes is. Erdei fűből, gyökérből maga főzte a festéket, porcelán tartó híján maga csinálta, maga égette, apró csuporkákban tartogatta, és avval színezte a remetemadár szárnyát, valamint a testét. Búgó galamb testéhez hasonlító törzsi része is volt a faragott madárnak, jó telt begyű, ügyes hajlású teste, és annak a végében akkora legyezőfarka, kinyílott, cifra szélű, csipkés legyező, mint a legkülönb pávának sem. Alakban, színekben hát szépen játszadozó volt a remetemadár. Akkora, nem kisebb, de nagyobb sem, mint egy .229