Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Lósorozás Gádoroson - Sellyei József: Tizenhat liba pásztora

A lányba valami sajnálás ébredezett. Embert látott a sok embertelenség rengetegében, embert, akinek csalódnia kellett valakiben. Hogyan válthatná meg ő ezt a csalódását, hogy ne utáljon meg miatta minden embert? Hogy ne higgye, hogy minden lány olyan, mint Boris... Sóhajtott. — Nem értem én ezt a Borist. Bali nem is csodálkozott ezen a szón. Pedig már holtbizonyosan látszott a vonatkozása: a lány lelkének ölelni akaró kitárulkozása volt a férfiember, a pár felé. — Én értem — mondta. — Nem akar paraszt lenni? — Nem akar. — Mondta ő ezt? — Nem mondta. — Csak abból gondolod, hogy az a mesterlegény... — A mesterlegény nem is a szerelem miatt van, hanem azért, mert Boris nem akar paraszt lenni. Most már világosan értette a lány is. De ugyanakkor már azt is tudta, hogy neki más mondanivalója is van e felé a legény felé, aki előtte ül a kocsin, és bodor füstfelhőkben cigarettázik. Más mondanivalója, amit ki se mer ejteni, mégis szeretné, ha megértené. De nem is tudja a módját, hogy hogyan mondhatná. Csak ilyen kérdés szabadult ki belőle: — Vasárnap is elmész a tánchoz? — Elmegyek -- mondta a legény. — A Pólival? — Nem. Egyedül. Már repdesett a szíve. — Igazán egyedül? — Egyedül. — Szeretnék ott valamit mondani neked. Bali nagyon komolyan nézte: — Most itt nem mondhatnád meg azt, amit vasárnap meg akarsz mondani? Nagyon zavart lett a lány. Hogyan mondaná? Hiszen 15' 227