Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Lósorozás Gádoroson - Szombathy Viktor: Keszeg András egyedül maradt

A teremben ezt mindenki megértette. Kiugrottunk az ágyból. — Služba! — nyitotta ki Balog az ajtót. — Gyújts villanyt, s gyere azonnal! A villany fénye sápadt arcokra világított. Mindnyájan hunyorogtunk. A szolgálatos bejött, s dühösen kérdezte: — Mi baj? De nem felelt senki. Mindenki Keszeg András ágya felé nézett. Ott álltunk Keszeg András ágya mellett, s néztük a halottat. Keze a mellére szorítva, párnája, takarója gyűrött, lába nekifeszítve a rácsnak. Talpa kilóg az ágy végén. A szolgálatos elrohant. Jött az ápolónő, s letakarta Keszeg András fejét. Pár perc múlva jött az inspekciós őrmester, gallérja gombolatlan a sietségtől, a szeme álmos. Nagy részvéttel hajol Keszeg fölé, s utat engedett az orvosnak, aki sietve érkezett, szívet hallgatott, pulzust fogott, de már csak azt tudta megállapítani, hogy Keszeg halott. Nem lehetett ágyban maradni. Kiültünk az ágyak szélére, s beszélgetni kezdtünk. Balog ismét előkerítette a kártyát, s idegesen osztott. A szemek gyakorta pislogtak a Keszeg ágya irányában. Halkan osztott, nyert, vesztett a társaság. Hárman aludtak, mély horkolással, irigyeltük őket. Különös, szomorú éjszaka volt. A szél néha becsapta az ajtót vagy megzörgette az ablakot. Aztán jött az őrmester, s hivatalosan lajstromozni kezdte Keszeg András hátrahagyott holmijait. A kincstári ruhákat, három koronáját, derékszíját, leveleit, fényképét, cipőjét, egy könyvét, fogkeféjét. Mindezt a keveset pontosan protokollba vették. Kevés holmi maradt Keszeg András után. Vajon ki örökli? Éjfélkor két álmos szemű szanitéc jött, s egy hordágyon elvitték Keszeg Andrást a hullaházba. Fel fogják boncolni. Súlyos vesebaja volt, még otthonról hozta magával, megmenteni nem lehetett. A villanyt ismét eloltották. Knyizsák rémes históriákat talált ki, s olyan bolondokat mondott, hogy Horácsek hangosan felvisított. [BIBLIOTHECA HUNGARICA Samaria - Sofflorja- Š am orín