Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Lósorozás Gádoroson - Szombathy Viktor: Keszeg András egyedül maradt

vihar előtti csend, mert három ágy egymáshoz hajol, és Knyizsák suttogva hadar valamit. Olyat, amit semmi esetre nem lehet eltenni holnapra. S ebben a csendben hirtelen, váratlanul kitör a vad hahota. Knyizsák dobálja magát, s még Száraz Péter is nevet, aki pedig alig érti a mesét. Mintha felszabadult ördögök rohannának. Hullámzik a nevetés. A sarki német megbotránkozik: — Aber, das ist ja schrecklich! Lasst ihn schon schlafen! Lassan kapnak észbe. S a csend egy pillanatában Keszeg András halkan felsír. Szipákolás az csak, elfojtott, vékony sóhajtás, ámde szinte látni a sötétben, hogy egy csöppecske víz a szemeiből is kihullott. Ijedten hallgat el mindenki. Nem rossz fiúk ezek, csak hangosak, és unatkoznak itten, a nagyszerű semmittevésben. András síró sóhaja ott lebegett a levegőben sokáig, és senki többé lármával érinteni ezt a sóhajt nem merte. Reggel mindenki felkelt, csak Keszeg András maradt ágyban. Nem bírt szegény felkelni, izzadt. Párnája nedves volt a sárga izzadságtól. — Fiúk — nyögte —, én meghalok. Ültünk az ágya szélénél, és mulattatni akartuk. Fáradtan legyintett a kezével, s mosolyogni próbált. Jöttek az orvosok, és nagy tanácskozást tartottak Keszeg András feje fölött latinul, csehül, németül. Keszeg András fáradtan nyögött, s csak egy fokkal volt sápadtabb, amikor a műtőszobából visszahozták délután még mindig részegen a sok kloroformtól, amit felszívattak vele. Keze fehér volt, s az arca sárgás. Az ápolónők gondterhelten járkáltak körülötte. Felpolcolták Keszeg Andrást magas párnákra, tettek alája gumipárnát, s szívére jégzacskót. Kompótot evett s csibehúst. Horácsek irigyen figyelte a sarokból, s kicsurrant a nyála. A szoba egy ideig figyelmes volt és hallgatott. Tizenkét embert azonban nem lehet csöndre parancsolni, akárhogy iparkodott külön-külön valahány. Délfelé Johann Mayer előkotorta ágya végéből azokat a piszkos kártyákat, amelyek ebben a teremben már a hatodik regrutagenerációt szolgálták, és intett a szemével Balog csetárnak. Balog .210