Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Lósorozás Gádoroson - Tamás Mihály: József, a kubikus

tette valamelyiket a vaskezével. Ättól pedig még a legyintés is fájdalmas volt. Most is, hogy abbahagyta a munkát, és hogy a mérnöknek se igen volt dolga, lecsavarta József az ásót a csonka kezéről, és a gazdája mellé húzódott. — Mi az, József? — Semmi... csak egy kis beszédem lenne. Eltávolodtak egy keveset az emberektől, József elkezdte. — Akartam én már tegnap este beszélni a tekintetes úrral, de hát akkor részeg voltam. Disznó voltam. A mérnök ráhagyta. — Szokott lenni, József. — Hát igen... de most nem erről van szó. Egyébről. A liget fái alá kerültek, József nehezen indult a beszédnek. A mérnök biztatta: — Mivel van baj, József? — Hát... az asszonnyal. A mérnök úgy tett, mintha meglepődnék. — Csak nem? ... Hiszen magának olyan rendes, csinos felesége van, József, amilyet egy ilyen részeges disznó meg sem érdemel. József nem lázadozott, ismerte a gazdáját, tudta, hogy jó ember, és nem haragszik az italos emberre. Pedig ő maga nem is iszik, de belátja, hogy nincs a szegénynek más barátja, csak az ital. De azért most, hogy dicsérni hallotta az asszonyát, kitört belőle az indulat. — 'sz éppen ez a baj, ott ette vóna meg ütet a fene. A mérnök feléje fordult: — Beszéljen hát, mi a baj? József cigarettát kotort elő a bal kezével, és meggyújtotta. Bal kézzel. Akkor szólalt csak meg, amikor már szállt az orrán át a füst. — Itthagyott... Ennyit mondott, egyelőre. Álnok kis csend szállt le közéjük, a mérnök Józsefre nézett, és látta, hogy történik benne valami. Hagyta, hadd történjen, nem szólt közbe. József meg csak szívta a cigarettát, s ahogy szippantott, két ujja hegye is be-beért a szájába. — Ügy volt az kérem, tekintetes úr, hogy megvertem 12 Szlovenszkói vásár 177