Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Lósorozás Gádoroson - N.Jaczkó Olga: A megátalkodott

N. JACZKÖ OLGA A megátalkodott A háziasszony egy éles kést tett a kamrakulcsok mellé. — És reggel... hallod, de vigyázz, hogy mit mondok: mikor kitisztítod az úr csizmáját — de rögtön, hogy még sötét legyen, amikor én alszom, hogy ne halljam a gágogást: hát rögtön cipőtisztítás után kinyitod a libaólat, és le fogod vágni a tarka gúnárt! Ez a szónoklat a szolgához volt intézve, aki tátott szájjal figyelt, olyan buzgón kapkodva a szavakat, mint az állatkerti rabok a behajigált almát, kiflivéget. Most a kis cselédleány felé terített az asszony egy mosolygó gesztust, mint valami széles, pirosló mézeskalácsot. — Te pedig kiviszed a kis hajlott fülű tálat, és odatartod a gúnár nyaka alá, hogy belecsorogjon a vér. De úgy vigyázz, hogy én kimegyek majd, és észreveszem a havon, ha elcsöpögteted a felét! — Igenis! Kis vörös marka már a kilincsen ült, szinte billegett, mint egy mentőgallyat ért, macskától üldözött cinege, és megkönnyebbülten pörgette a megváltó búcsúigéket: — Jó éjszakát kívánok! — Jó éj... de várjál csak: el tudod mondani, amit mondtam neked? Mert tőled kitelik, hogy elfelejted reggelre! Végül valóban megtörtént az elbocsátás, a két cseléd lekocogott a lépcsőn. A fiú után, mint barna daróc, úszott az istállószag, a kislány, mint egy vastag mosogatórongy, megszívódott a konyha levegőjével, és vitte a sovány kunyhóba a kövér rántások illatát. A család pedig bevonult. — Hát libator lesz — konstatálta az ünnepséget a háziúr. .158