Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Lósorozás Gádoroson - Sellyei József: Lósorozás Gádoroson

tokosok aratási munkára szóló szerződéseit egyforma fel­tételekkel írják alá. De a parasztemberekbe beleültette a dobszó a nyugtalan­ságot, minél több helyen dobolt a kisbíró, annál több pa­rasztösztön lobogott meg. 2 Az asszonyok megbolygatottsága abból fakadt, hogy a kis­libuskák a gyerekeknek szólott kisbíróparancs végrehajtása nyomán összeverekedtek, az egyik lúdfisereg nekiment a másiknak, és az idegen seregbe való tévedésüket az anya­íudak csőreikkel akadályozták. Az anyaludak erős csőreik­kel rákoppintottak az idegen filudak fejére, hogy elalélja­nak. Bizony munka volt a seregek szétválasztása, és pörö­lési ok. üssze is veszett Bódog Róza Korencsár Ilonával, az egyiknek az öreglúdja úgy agyonverte a másik kislibáját, hogy hanyatt feküdt a folydogáló vízre, hagyta halott tes­tecskéjét az istenbe sodorni, valahova a téglaégető ver­meibe. De jobban veszett össze Klára néne Julis nénivel, úgy, hogy az öregszüleik beszédmodorát is előhúzták az emlé­keikből csúfolódásnak — 'pedig csak egy kis lúdját erővel Klára seregében kereste Julis néne, noha nem volt ott. — Letagadod, verjen meg az isten a csámpás lábadon, te átok, a lábad olyan, mint az ördög lópatája; pedig amott, az bizony a búbos kácsás, verik is a többiek; az enyim, az enyim, ha százszor tagadod is! — ordította a gyerekek bá­mulására Julis néne. — Hová lett volna az enyim? Vagy miattad eggyel keve­sebbem legyen, hogy a tieid meglegyenek? — Én az enyimet itt látom, keresd a tiedet, ahol akarod a fenébe, csak megvan valahol. — Azt hiszed, tolvaj vagyok? A kácsás libámnak hét tojásból kilenc libuskája kelt, isten áldásának tartom, hogy a két tojása dupla volt magban, és még a iti'ed köllene? Nem köll a tied! Nem köll a tied! Már az öregapámnak se .127

Next

/
Oldalképek
Tartalom