Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Lósorozás Gádoroson - Sellyei József: Lósorozás Gádoroson

SELLYEI JÓZSEF Lósorozás Gádoroson i Az égen bárányfelhők úsztak. Szellő se rebbent, a május nem törődött semmivel, a maga életét élte, mint a parasztok az évek múlásával, ugyanazon körülményekkel visszatérőn, ugyanazokkal az •egyformaságokkal. Kenyérrel, pénzzel, rongyokkal éltek a parasztok, ekével, lóval, árpával, vetőgéppel, boronával, búzaszenteléss'el, szent szándékú processzióval. Április után jött a május, melegebben, ígéretesebben, valami kevéske esővel, valami kevéske harmattal a meddő reggeleken. Az emberek dolgoztak. A föld állandó munkába kergeti a belőle élőket, dolgozni kell a kenyérért és a pénzért, ami fizetségnek kell ezer helyre, és hogy megtarthassák jövőre munkának, pénznek, kenyérnek. Délelőtt tizenegy tájban a kisbíró dobbal a nyakában kirobogott a községházáról, lomposan, mint. mindig, tépett kabátkában. Ment a Csap utcán, és a kocsiút derekára állt, pörgetni kezdte a dobot. Hirdetési forma, ősrégtől maradt fölbolygatás a dobszó, ami embereket csődített az utcára. Embereket, akik addig mindig valamit dolgoztak; a kapákba faragtak nyelet vagy az istállóban tettek-vettek a takarmányhiány miatt satnyuló fajtehenek körül, és kipróbálták a közmondást: a tisztaság fél abrak. Nem bizonyult fél abraknak a tisztaság a takarmányhiányban, a tehenek a megszorított porciókon fogytak, fogytak. Asszonyokat is megbolygatott a dobszó, akik ebédet főztek, és a dörgő hangok zenéjére félrehúzták a tűzhely szélére a rántásos lábast, hogy oda ne égjen a hagyma, ami az ételt ízetlenné tenné; a hagyma pedig azért kell, hogy benne legyen az .125