Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Áll a bál - Darkó István: Görögtűz

ha mellett. Ott jó meleg lesz. Jenőkém, édes fiam, készíts székeket. A puhább székeket tedd oda az uraságoknak. A fiú zavartan szedte össze az összedobált bútorok közül a régimódi, párnás ülésű, fahátü székeket. A vendégek meg otthonosodva ültek le a ipattogó, apró kályha mellé. Az öregember is megérkezett. Régimódi udvariassággal kísérte fel az ajtóba az alispánék magas növésű, karcsú lányát. A lány szürke sportruhában ugrott be az ajtón, és csengő hangon köszönt: — Jó estét kívánok, a bácsiék nagyon kedvesek. Ugye, milyen kedvesek, mama? Már majdnem megfagytam abban az istállóban. Ez itt valóságos szoba a mi kocsinkhoz képest. Milyen jó meleg van. Apa, te is betétethettél volna kályhát. Az alispán nevetett: — Az én ügyem túlságosan gyorsan nyert elintézést. A lány élénken, gyorsan beszélt: — No, itt mégis melegebb lesz. Itt nagyon jó... Szívesen fordult az öregasszony felé, aki csodálkozó szemmel itta be a szép fiatal teremtés beszédét. — Kedves néni, én Jenőt már ismerem. Mi tulajdonképpen együtt 'jártunk a gimnáziumba Vágbányán. Kezet fogott a fiúval, és jókedvűen rázogatta a kezét. Szembefordulva néztek egymásra. A fiú hirtelen a székeket kezdte rendezgetni a kályha körül, és helyet mutatott a lánynak. Már mindnyájan a nekivörösödött kis kályha mellett ültek. Az alispán és a puha, nagy szőke asszony egészen közel a meleget adó alkalmatossághoz, az öregember illedelmesen kicsit hátrább. Egyik oldalon utat hagytak az ágyban fekvő felé. A lány is leült széles mozdulattal, és összedörzsölt kézzel melegedett. Lehúzta finom kesztyűit, és fehér, vékony és mégis erőt mutató ujjait a tűz felé zongoráztatta. A fiú hátrább ült le tőlük, a felraktározott bútorok szélén álló ládára. Az öregember meggyújtotta a mennyezetről dróton lefüggő lámpát, és behúzta a kocsi csikorgó ajtaját. — Önök itt egészen berendezkedtek — mondta az alispánné szerény hangon. 111