Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Novellairodalmunk 1918 és 1938 között (Turczel Lajos)

lista kisemmizettsége és nagyfokú elproletarizálódása is erőteljes hangot kap, főképp a „valóságírók" alkotásaiban (Sellyei József: Lósorozás Gádoroson; Morvay Gyula: Állatok halála; Dömötör Teréz: Városban). A parasztság, földes ipari munkásság és a polgárság alsó Tétege életének súlyos gondjait, kevés örömét, az idegen környezetben való katonáskodás nehézségeit és derűs mozzanatait, a különböző nemzetiségű kisemberek barátkozását és egymásra találását az olyan alkotásokból ismerhetjük meg, -mint Darkó István Szlovenszkói vására és A daliása, Morvay Gyula Prágai énekversenye, Szómba thy Viktor Keszeg András egyedül maradt és Még vasárnap délután című írásai, Egri Viktor Békessége, Tamás Mihály József, a kubikusa stb. A mennyiségileg is számottevő háborús novellákkal kapcsolatban meg kell említeni, hogy kivétel nélkül antimilitarista szellemben és többnyire a szerzők élményei alapján íródtak. Az élménynovellák mellett elvétve találkozunk olyan írásokkal, melyek a háborúban, a militarizmusban maximálódó embertelenséget művészi és filozófiai áttétellel, az allegóriához és látomáshoz közel álló 'formában mutatják be (Darkó István: Vakok, A legnagyobb úr; Egri Viktor: Prométheusz). Említésre méltó az is, hogy az 1919es magyar Vörös Hadsereg itteni harcairól nem születtek szépirodalmi feldolgozások, mert a Magyar Tanácsköztársaság ellen intervenciót viselő polgári Csehszlovákiában ez a téma pozitív felfogásban tabu volt, de azért akadnak olyan iprózai művek (pl. Darkó István Áldott krumpliföld>je), amelyek érintik ezeket az eseményeket is. Az 1938 előtti kisebbségi társadalom feudális maradványainak és polgári rétegeinek ábrázolásában az egykorú novellának szintén nagy szerepe van. Azt a felbomlást, széthullást, mely a földbirtokosi és megyei-törvényhatósági dzsentrinél az államfordulat után azonnal megkezdődött és intézményesített módon folytatódott (birtokkisajátítások, kiutasítások, az állampolgárság megvonása), Darkó István Áll a bál című novellája szuggesztívan iható halál'táncként mutatja be. Egy másik Darkó-írás, a Görögtűz 10