Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Áll a bál - Darkó István: Görögtűz

DARKÚ ISTVÁN Görögtűz i A három teherkocsit az apró mozdony könnyen vitte az elsárgult mezők között. Amikor kis kapta tóhoz ért velük, meglassüsodott futásában, és reménykedve, nehézzé vált lélegzettel, szuszogósan szótagolta ki tölcséres kéményén: Is-ten se-gíts, Is-ten se-gíts. Ilyképpen mégis felért a tetőre, ott megkönnyebbült sóhajjal nagy tömeg füstöt és gőzt huhogott ki magából, és nekiszaladt a túlsó lejtőnek. Vígan kerepeltek lefelé a kerekei, és felszabadult melléből feledékenyen tört elő: Akár segítsz, akár nem, akár segítsz, akár nem. Az első teherkocsiban, egymásra dobált egyszerű bútorok közt, rendesen összeállított ágyban apró öregasszony feküdt. Mellette régi, öblös karosszékben, pipával a szájában kiégett szemű öregember ült. Meg-megpöffentette a pipáját, de az ízét nem érezte. Aggodalmasan nézte az öregaszszonyt, aki mozdulatlanul feküdt az ágyban, és csak néha kérdezte meg: — Hol járunk most, Gáspár? Az öregember ilyenkor reszkető térddel lépegetett, megigazgatta a beteg feje alatt a párnát, a széthúzott ajtó felé pillantott, és duruzsolva hajolt a betege fölé. — Most elhagytuk a hegyeket, édes öregem. Most síkabb vidéken megyünk. Az öregasszony nehezen sóhajtott: — A hegyeket mi nem hagytuk el, Gáspár, hanem ők minket. Milyen borzasztó lesz nélkülük. Az öregember erre nem tudott mit mondani. A középen elhelyezett kis vaskályhához lépegetett. Megigazította a ko106