Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Komlós Aladár: Magyar költészet Szlovenszkón

Az első kettő a proletár, az utóbbi a magyarság szempontjából nézi a dolgokat. Mindhármuk verseiben sok a dinamika. Irreális képzeteket merész szökelléssel kapcsoló verseiben Forbáth áll a szlovenszkói líra szélsőbal szárnyán. Földes verseit kissé fárasztó olvasmánnyá teszik az extatikus műgörcsök. Az utóbbi időben meglepően tisztuló Győry szenvedélyes, erőteljes lírájában kap először hangot a szlovenszkói magyar sajátos érzésvilága. A többi költő privátember, és általános érvényűvé annyiban emelkedik, amennyiben önmagában általános érdekű élményekre tapint. Ez leginkább Szenes Erzsinek sikerül, aki rendkívül egyszerű, hogy úgy mondjam, egysejtű verseiben megkapó magától értetődöttséggel beszél egy fiatal leányember érzéseiről. Zárdai egyszerűségű kis verseinek épp a sallangtalan becsületességük ad különös meggyőző erőt. Nem találni nála egy henye szót. Valami olyan hangsúllyal tudja megnevezni a dolgokat, mintha törvényt mondana ki. S ha még oly dísztelen is, egyszerű szavait frisseségük és pontosságuk valami tiszta varázzsal veszi körül. Az utóbbi időben ritkán szólal meg Vozári Dezső, akit víziós erejű képzelete miatt egy időben a szlovenszkói magyar irodalom egyik legjobb reményének lehetett hinni. Riadt hangulatú, sajátos képeinek még utánzói is akadtak. Sebesi Ernőnél az a baj, hogy holmi bizarr érdekességek kedvéért — és technikai nehézségek miatt — könnyen feláldozza az emberi igazságot. Valószínű, hogy az elbeszélés vagy a dráma terén fogja legértékesebb műveit alkotni. Figyelemre méltó tehetségnek indult Mihályi Ödön, aki régebben Kassákot követte barokk cirádájú verseiben, mostanában pedig egy újszerű primitivizmust keres. Aztán még az inkább elbeszélő tehetségű N. Jaczkó Olga, továbbá Gőgh Illés, B. Palotai Boris és Darvas János. Különös irodalmi élet, tele ellentétekkel. Egy irodalom, amely bizonyos tekintetben közelebb van a nyugati áramlatokhoz, mint a magyarországi, de amelyet másfelől szorosabb szálak fűznek a maga kisvárosi termőtalajához is, egy irodalom, amelyben végletesebben konzervatív áramlatok csapnak össze végletesebben „modern" törekvésekkel. (1926) 71