Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Szvatka Pál: Szloveszkói magyar irodalom

központ nélküli magyar massza került Szlovenszkóra — ki hasonlítja össze az erdélyiek ősi mikrokozmikus magyarságával? Az önállóságra előbb be kellett rendezkedni. A szellemi elit nem szokta meg, hogy Szlovenszkón maradjon, s amint tehette, átment Budapestre, mint Márai Sándor és a többiek. A beérkezés útját az író csak ott kereshette, s nehezen történhetett meg, ami Erdély esetében sokszor előfordult, hogy az író mint beérkezett művész innen, az utódállamból hódítsa meg nemzetét. Lent, a kultúrélet primitív kivitelezésével kellett kezdeni a munkát, viszont a szlovenszkói magyar a magyarság legnyugatibb részéhez tartozott, s régi, finnyás városi kultúrájával nem elégedhetett meg azzal a színvonallal, amit a vidéki kultúrvitalizmus kezdetben teremteni tudott. A szlovenszkói középosztály nagy része két- és háromnyelvű, s ha nem kaphatott olyat, amit Budapesttől megszokott, a helyi erőlködéseket lemosolyogva német könyvet vett kezébe, és az otthonos germán kultúra mértékével mérte a helyi erőlködéseket. így sokáig árfolyamkülönbség mutatkozott a kereslet és a kínálat között, s az elmúlt években gyakran konfliktusra került sor a szlovenszkói olvasó és a szlovenszkói író között, de minél jobban múlt az idő, annál inkább tisztult az ellentét, gyomlált és nemesített a kritika, tanult az író, fejlődött az önállóság. A szlovenszkói magyar kultúrélet érdekesen hullámzott az elmúlt tizenhat esztendőben. Voltak hullámhegyei, hősi, lendületes korszakai, s voltak mélypontjai, tespedései. Magában véve e szellemtörténelmi fejlődés, az új szellemi formákért való kis kiterjedésű, de intenzív szlovenszkói magyar küzdelem megéri, hogy bemutassuk. Amikor Szlovenszkó Szlovenszkóvá vált, a magyar szellemi életet itt tényleg az jelentette, amit budapesti terminológiával „vidéknek" neveztek. A Nyugat köre és az új magyar irodalom régen győzött a fővárosban, de a vidéki városokban, s így Szlovenszkón is, eldugva tovább éltek a pesti színvonalat s az akkor modernnek számító irányt el nem fogadó öregebb írók és dilettánsok. Amikor a pesti kritikai ellenőrzés hirtelen megszakadt, a regionális írók előmerészkedtek és bekerültek a kultúrélet középpontjába, ami magyar szempontból nem jelentett bajt, ellenkezőleg: hasznot, mert százával és ezrével voltak, akik a nehéz pillanatokban ápolták, propagálták és megszólaltatták a magyar nyelvet, a magyar írást. 1919 őszén hirtelen berobbant a már mindenfelől zengő vidéki irodalomba a Pestről menekülő radikálisok 96