Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Kovács károly: Az irodalmi reginalizmus kérdése Szlovenszkón

sok nagy része ismeretlen a valódi progressziót képviselő városi meg falusi tömegek előtt. Az is fog maradni. De lelkéből való léleknek tartják a Magyarországon, Franciaországban vagy egyebütt napvilágot látott baloldali irodalmat. Nagyon helyesen és a szlovenszkói regionalizmus dzsungeljében ritka éleslátással jegyzi meg Sándor László a néhai Figyelő irodalmi ankétjának keretében: „A szlovenszkói magyar írók csak akkor fognak dokumentáris értékű, fölfigyeltető, maradandó becsű alkotásokat felmutatni, ha látókörük kitágul, ha eljutnak az értelmiség és a dolgozó rétegek sorsközösségének fölismeréséhez, és ha széttörik azokat a kereteket, amelyek szabad és helyes irányban való kibontakozásukat meggátolják." (1933. október 29-i szám). A következetesen haladó dolgozó és értelmiségi tömegek nem érezhetnek közösséget ezzel az irodalommal, amelyből „hiányzik a konkrét tényismeret, a történelem mozgatóerőinek felismerése, helyes világszemlélet, irodalmi, gazdasági és politikai tájékozottság, merész témavállalás és világhorizont" (ugyanott). „A szlovenszkói magyar író, akinek szemei előtt hatalmas gazdasági átalakulások, gazdasági és politikai harcok mennek végbe, nem mer, nem tud azokhoz állást foglalni, mert híján van azoknak az ismereteknek, amelyek helyes világnézeti bázist adtak volna számára, híján van azoknak a szempontoknak, amelyek révén eljutott volna a szlovenszkói magyarság helyzetének és lelki arculatának meglátásához" (ugyanott). Éppen ezért a csehszlovákiai magyar irodalom nem tud utat mutatni az itteni kérdések rengetegében, amennyiben a kisszámú következetesen haladó írók körét elhagyjuk. Pontosabban: az út, amelyet mutat, valóságellenes. Nem egyezik az ezeknek a kérdéseknek megoldására hivatott tömegek valódi érdekeivel. Az útmutatás azonban a baloldali irodalom megmásíthatatlan követelménye. Éppen ezért a regionalizmus elvetését és a magyar nyelvű baloldali kultúra nemzetközi formai és tartalmi egységének követelményét is magában foglalja. Elzárkózás helyett a kultúrkapcsolatok szervezeti kiépítését sürgeti. Az osztályhatárok elmosására törő regionális könyvinflációra spekulálás helyett a különböző keretek közé parancsolt magyarság közös baloldali könyvkiadásának megszervezését tűzi napirendre, s a valóban haladó tartalmú könyvbehozatal elősegítését követeli. Ez talán sérteni fogja a helyi érdekeket. Talán visszaszorítja a helyi tehetségteleneket. Talán kellemetlenül érinti az olyan írókat, akiket a „hideg ráz az örömtől, ha a 86