Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Kovács károly: Az irodalmi reginalizmus kérdése Szlovenszkón

mentesen fejlődhet. Különösen groteszk elgondolás ez a magyarság fő tömegétől nem földrajzilag, hanem csak politikailag elkülönített „népdarabok" konkrét esetében. Mégis, ezt a nyilvánvalóan fölötte szegényes gondolatot nem leplezik le kellő eréllyel. A fasiszta-irredenta-revíziós meg N agy-Magyarországos célkitűzéseinél fogva szükségszerűen tagadja a regionalista elgondolások jogosultságát. A következetes baloldali kultúrmestereknek merőben ellentétes talajról, a nemzetközi baloldali kultúra tartalmi egységének hangoztatásával, még határozottabban kell ezzel a békaperspektívás kultúrpolitikával szembefordulniok. A regionalizmus: kettős megalkuvás. Kettős értelemben fordul szembe a magyar nemzetiség döntő tömegeinek életbe vágó érdekeivel. Egyrészt el akarja különíteni a magyarság egészétől. Tagadja a felszabaduló küzdelem jogosságát, s így a burzsoá aktivizmus, másrészt „az osztatlan kisebbségi magyarság" fogalmának a kérdések tengelyébe állításával az osztályellentétek elmosására, letagadására törekszik, és ezzel objektíve a dolgozó tömegek osztályharcának kibontakozását köti le. A regionalizmus így minden tekintetben a burzsoá aktivizmus édestestvére. Semmi köze a valódi progresszióhoz. Távolról sem fedi a magyar nemzetiség érdekeit. De irodalmi és művészeti téren is káros meg utópisztikus jelszó. Ezért nem érthetünk egyet Barta Lajos „könyvgyarmat" jelszavával sem abban az értelemben, ahogy ő alkalmazza azt. A regionalizmus kulturális célkitűzése az „önálló szlovenszkói" irodalmi és művészeti tevékenység megszervezése. A törekvések azonban már elgondolásuk kiindulópontjában is helytelenek. A budapesti kiadók nem azért képesek itt könyveiket meg folyóirataikat tömegesen elhelyezni, mert tőkeerősebbek. Ez semmit sem jelentene, ha a kiadványaikban megnyilvánuló ideológiának a nemzetiségi kispolgári tömegekben nem volnának olyan mélyre eresztett gyökerei. Nem „a budapesti könyv"ellen kell ezért felvenni a harcot, hanem azon ideológia ellen, amely a pengős meg félpengős regényeknek, a Színházi Élet, Délibáb meg a Tolnai Világlapjának piacát szolgáltatja. Gyakorlatilag is ez az egyetlen reális célkitűzés. Hiszen a könyvbehozatalt engedélyező kultúrpolitika azt betiltani egyelőre amúgy sem fogja. Különben a kultúrhaladás és kultúrreakció viszonylatában mi előnye sem volna annak, ha a szlovenszkói irodalmi meg művészeti termelést öncélúvá tennék. Kellő szervezéssel elképzelhető a magyar84