Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938
Tudomány és művészet - Sziklay László: Kazinczy az irodalom kérdéseiről
a fénye mellett kell majd megvizsgálni, ki méltó az irodalomra, ki nem. Más kérdés azután, kinek szabad folytatnia a pennacsatát. Mert aki vakon hisz minden recenziónak, az könnyen csalódhatik, hiszen a legtöbbje „utálatos és alacsony intrigák " szüleménye. 2 7 Kazinczy csak az arisztokratikus magaslatra felemelkedett, tárgyilagos kritikát tartja méltónak az irodalomhoz, csak annak van eredménye: írókat és közönséget nevelő eredménye. Civakodni, préceptori, diktátori hangon szólani „kedvetlen dolog", semmi hatása nincs. 2 8 Egy rossz könyv semmit sem nyer, bárhogyan magasztalja is a kritika, s nem sokat veszít a jó munka, ha azok, akik nem értenek hozzá, rossz véleményt mondanak róla. 2 9 Csak tárgyilagos, avatott bírálónak van hatása. Sohasem szabad az egyéni hiúság ösvényén haladni, ha bírálunk vagy felelünk egy bírálatra, az írónak el kell tűnnie véleménye mögé. Berzsenyinek szinte könyörögve ír, mikor Kölcsey bírálatára válaszolni akar a megsértett költő: „Én téged csak arra kérlek, hogy feleletedből ki ne tessék a magad érdeme, hanem csak az ügyedé. Személyünk nyer, ha az ügy nyer, s veszt, ha ez veszt. S magával szemben se szereti az egyoldalúlag alkalmazott kritikát, akkor sem, ha az kedvező. Horváth Ádámnak írja 1818-ban: „Az N. úr recenziója, ha személyemet s írói tekintetemet nézem, éppen olyan amilyet óhajthatnék, de ha az ügy javát nézem, szerettem volna, ha oly ember szólalt volna meg ellenem, aki a dologhoz inkább értett volna, s olvasta volna meg legalább, amit recenzeált." i ] Kéri Kölcseyt, bírálja meg őt, de úgy, mintha nem ismerné személyesen, mintha nem szeretné — szigorúságot követel, még akkor is, ha róla van szó, mert tanulni szeretne, mert azt szeretné, hogy mindenki tanuljon. Kazinczy bírálataiban igyekszik a legtárgyilagosabban megítélni bírálata tárgyát, mégis pártos ízlésével, irodalmunk nem egy kiváló alkotását ítéli becsén alul. Ezt arra vezethetjük vissza, hogy ő, a formaművész, a külsőre ad leginkább, a külső kifejezés a fontos számára, a belső tartalom nem annyira. Bírálataiban legtöbbször csak a nyelv s az 2 7 Lev. V. 314. 2 8 uo. 343. 2 9 Lev. VII. 46. m Lev. XV. 332. 3 1 Lev. XVI. 51. 378
