Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938
Tudomány és művészet - Sziklay László: Kazinczy az irodalom kérdéseiről
el van telve a saját maradiságával, céltáblája Kazinczy leveleiben és folyóirataiban elhelyezett bírálatainak. 1 5 Néha túl élesen bírálja azokat is, akiket kiválasztottaknak tart, s mégis talál bennük olyan tulajdonságokat, amik hibák szerinte, amik nem felelnek meg az ő ízlésének. A rossz ízlés, Pócs András „radottériája, lúdforma gágogása" vérig felbosszantja, csak a „becsületes ember érzése" mentette meg Pócs kéziratát, már-már megsemmisítette a Kazinczyban dolgozó kényes ízlés. 1 6 A jó szándékot meg tudja ugyan becsülni: az Üristen is megelégszik a jó szándékkal, de ha valakinek emellett nincs ízlése, az ne írjon, mert kárt csinál. 1 7 Mindent szabad, ha szerencsés csillagzat alatt születtünk, munkánk, s nem a jó szándék, sem más mutathatja meg, hogy csillagzatunk valóban szerencsés volt-e. 1 8 A kiválasztottak müvelése, ízlésének nevelése bírálatainak célja. Kazinczyra nagy hatással van a felvilágosodás. OrpheusáX is a felvilágosodás szolgálatába állítja, támadó fegyver az szemében a fanatizmus ellen, ő, a szerkesztő pedig harcos, aki a fanatizmus ellen vértbe öltözött. A felvilágosodás eleme a bírálat, a felvilágosodás mindent megkritizál, mindennek kimutatja hibáit, éles, sokszor túl éles őszinteséggel, s így a bírálatra való hajlamot, a bírálat szükségességének fölfedezését a felvilágosodás jelenségének minősítjük. 1 9 A rokokóból öröklött formakészség, a klasszikus formák szigorúsága s a felvilágosodás bíráló hajlama együtt, lelki egységgé összeforrva volt meg benne, s tette az írók vezérévé, irányítójává. Milyennek kell Kazinczy szerint a jó kritikának lennie ? Az igazi kritika bátran, őszintén megmondja az igazságot. Kazinczynak egyik fő jellemvonása az igazság bátor kimondása, mindég megmondja őszintén a véleményét. Orpheusz talán az első folyóirat, amely a korabeli folyóiratoktól elütően szerkesztője ízlését, ítéleteit lépten-nyomon hirdeti a bátorságnak olyan fokán, amely nélkül nem lehetett volna vérkeringést vinni a magyar életbe. 2 0 Kétségkívül 1 5 Vö. Váczy: Bevezetés. Lev. V. VII. 1 6 Lev. II. 230. 1 7 Lev. II. 186. 1 8 Lev. XIX. 334. 1 9 Schneider: i. m. 2 0 Váczy: K. F. és kora. 278. 376
