Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Sziklay László: Kazinczy az irodalom kérdéseiről

tanultságtól sem függ az ízlés, az irodalmi fejlettség a közönségnél. Sokszor igazabban ítél egy tizenhat esztendős kislány, mint az „erudícióval teljes kritikus", hiszen nem tudás, más kell a kiválasztottsághoz, ahhoz, hogy valaki bekerüljön Kazinczy irodalmának arisztokrata közönségébe.

5 S ebből a kiválasztott közönségből fog kikerülni a jövő magyarságának művelt osztálya. Az író A magyar kultúra legfontosabb munkása a költő, az író. Mintegy bemutatja, kiállítja a nemzet elé, mi a szép, s ezzel többet hat a nemzetre, mint az, aki csak a tartalomra veti a súlyt, a szép kifejezésre nem.

6 Élesen látja meg annak ellenére, hogy ízlése arisztokratikus, és nagyon könnyen zár ki bárkit a „meghívottak" közül, hogy az írónak fontos szerepe van a közönség nevelésében is, a közönségnek szoros összefüggésben kell lennie az íróval. Mégsem szabad alkalmazkodnia az írónak a közönség ízléséhez, különösen akkor nem. ha az fejletlen még. „Kazinczy sohasem tudta úgy elképzelni az író és közönség viszonyát, mint két ugyanazon színen álló tényező kapcsolatát az alkotás alapján, ő az írót csak akkor becsüli, ha az a közönség feletti magasságokban tartózkodik, s az írás értéke sürgeti az olvasókat, hogy hozzá felemelkedjenek. '

7 Kit kövessen az író? Az írónak saját individualitását, egyéni ösztöneit kell követnie írás közben, sohasem szabad eltérnie más kedvéért, különösen" nem a közönség rossz ízlése kedvéért saját, egyéni útjáról. Ez az individualitás „megfoghatatlan", nem lehet szabályokba foglalni a természetét, minden írónál más és más.

8 Mégis vannak általános szabályok, normák, amiket az írónak föltétlenül meg kell tartania. Az irodalom komoly, szent dolog, egy nemzet jövendő nagyságának előkészítője. Azért kell minden írónak sajátos színével, egyéniségével hozzájárulnia ennek az előkészítéséhez — hiszen a grammatikát és prozódiát 5Lev. I. 440. Tev. II. 418. TDörfler M. Sándor: Quintilián és a magyar nyelvújítás. Bp. 1931, 74. 8Lev. VIII. 431. 374