Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Háber Zoltán: A munkásszinpad és technikája

HÁBER ZOLTÁN A munkásszínpad és technikája Baloldali folyóiratok és újságok, napi- és hetilapok hasábokon és oldalakon keresztül cikkeznek a munkásszínpad „problémáiról". Formakeresés és kísérletezés, anyagi és irodalmi hiányok tárgyalása tölti ki leginkább ezeket a cikkeket. Keresik az okokat, amelyek a legtöbb kísérletet elbuktatták, és elméleteket állítanak fel, amelyek tisztázni hivatottak a munkásszínpad kialakulási lehetőségeit. Pedig: nincs önálló, a politikai harctól független munkásszínpad. Az igazi munkásszínpad nem független, az osztályharccal legfeljebb szimpatizáló vagy párhuzamosan haladó valami, hanem ennek az osztályharcnak része: maga is osztályharc. A munkásszínpad nem keres formákat, mert nincs állandó formája. Formáját mindenkor, különböző időkben és különböző viszonyok között az osztályharc formája határozza meg. Nem kísérletezik, mert nincs ideje megállani az osztályharcban. Csak olyan munkásszínpad tud a tömegekkel dolgozni és tömegeket maga köré gyűjteni, amely a tömegből nőtt ki — és a tömeg között marad! Részt vesz a harc minden mozzanatában, ott van mindenütt, ahol a tömeg a harcát vívja; üzemekben, majorokban, városon és falun. A munkásszínpad harci jellege leginkább abban mutatkozik meg. hogy olyan szórakozást ad a tömegeknek, amely egy pillanatig sem hagyja figyelmen kívül a tömegek életét és harcát. Elvonja a tömeget az olcsó kispolgári mozi- és operettszórakozástól, mentesíti a tömegeket a kispolgári romantika befolyásától, és ideológiailag is, technikailag is (kifejezésben) olyan szórakozást ad, amely frissen és ruganyosan beilleszkedik és legfőképpen magával ragad a mindennapi harcba. Napi s helyi események gyors feldolgozása, a tömegeknek az előadásba való bekapcsolása, ezek a legfontosabb követelményei az igazi munkásszínpadnak. Valahol a munkásság demonstrál. Este, a demonstráció után meg 369