Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Sipos Béla: SzinyeiMerse Pál

rehabilitálása érdekében szükséges, hogy e tévedést helyreigazítsuk. Mert nem úttörő volt Szinyei, hanem betetőző. Nem pionír, nem az első csapások téveteg, vérmesen túlzó harcosa, hanem felülemelkedve a kor egyoldalú beállításán, az időálló értékek felismerésével és felhasználásával a naturalizmus maradandó értékeit kivételes szépségű szintézissé egyesítette az ősi emberprobléma komponensével. Élete fő müvének és legmagasabbrendü alkotásának, a Majálisnak ez az abszolút értéke és jelentősége. A Majális tiszta harmóniájában együtt zeng az ember és természet szent ősi dala, a belső élmény és formai megoldás ritka, tökéletes összecsend ülése pedig a legnagyobb művészi teljesítmények polcára emeli ezt az alkotást. Túl a kor múló problematikáján itt az örök szépség kivételes megnyilatkozásával állunk szemben. A Majális nem egy kor művészetének reprezentatív alkotása, hanem az időtől független szépség szent himnusza. Eme legelsőbbrendű értékén felül a Majális fölött ott lebeg Szinyei koloritjának nemes lírája, ünnepélyes derűje. Csodálatosan élénk és mégis nyugalmas zöldjei fölött bársonyosan meleg ég kékje dalol, s ama halványlila ruhába öltözött nő — iíjú szerelmének fényben úszó alakja — felejthetetlenül ott ragad emlékezetünk fényérzékeny lemezén. A vágytalan beteljesülés boldogító, férfias emléke ez a kép. Ritka szerencsés órának szivárványos visszfénye. Olyan, mint egy napsütötte görög párkány, mint Palestrina vagy Bach egy égbe hajló, Istennel békességben ölelkező, szeplőtlen kantilénája. És nekünk, sárosiaknak még ennél is többet jelent a Majális. Hiszen Jernye, a szépséges szülőföld dicsérő éneke ez a kép, fénylő glória az áldott, virágba borult ősi mezők fölött. A tüneményes út, mely az elindulástól a Majálisig vezetett, elérte csúcspontját. E vakító magasság ormairól már lefelé, tragikus meredélyek irányába vezet az út... Az élet nyárelején a végzet borús intelmei jelentkeznek ... A Majálisnak nem volt sikere. Amint a kép 1872-ben elkészült, Szinyei először Bécsben állította ki. A „makartizmus" bizarr, pogány pompájában tobzódó császárváros azonban teljesen érzéketlen volt a bensőséges művészet minden megnyilatkozásával szemben. Szinyei megbukott. Hazájában sem volt több szerencséje. A hetvenes évek reménytelenül sivár művészi ugarán hiába is kísérletezett volna Szinyei. Keleti Gusztáv, az akkori teljhatalmú művészi perzekutor 365