Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Sipos Béla: SzinyeiMerse Pál

SIPOS BÉLA Szinyei Merse Pál Tizenhét esztendeje, hogy a modern művészet nagy alakja örök pihenőre tért a csöndes jernyei temetőben. A viharfelhős, nyugtalan idők közepette neve és a köréje kristályosodott fogalomkör lassan feledésbe merül. Ugyan ki gondol vajon manapság a Majálisra; hol van az a gondtalan, múltba merengő kortárs, kinek lelke nyugalmasan ábrándozhatna el a háború előtti évtizedek művészi problematikáján? Az alkotásaiban rögzített géniusz tovább éli a maga asztrál-életét, de a fizikai élet, e mállékony szubsztancia elszáll, elillan. Pedig Szinyei élete, e fénylő ormokkal teli sugárzó pálya, melynek alján sötét tragikumok hullámai harsognak, ez a csodálatos, nagyszerű dokumentum nem merülhet el nyomtalanul az idők sodrában ... A Bach-korszak sötét éjszakájában, a sárosi mezőkről kélt útra egy szőke sörényű, kék szemű nemes iíjú, hogy meghódítsa a világot: álmainak délibábos ezeregyéjszakáját. Münchenbe, a művészetek akkori Mekkájába ment a tizennyolc esztendős Szinyei. A meddőn szendergő XVIII. század Münchenje volt a kor művészetének — különösképpen a festészetnek — centruma, a százados hagyományok szent őrhelye, a modern elindulások szülőhelye. Afféle új Firenze. Ma, az időtávlat átértékelő és tisztító aspektusában már végérvényesen megállapíthatjuk, hogy ez a müncheni új renaissance szürke valójában csak egy vakító, káprázatos görögtűz volt, melynek pernyéje nyomtalanul, jelentőség nélkül hullott alá a kultúra tovahömpölygő áljába. Az „Isar-parti Athén" nem is lehetett a művészi tradíciók őrhelye. Elsősorban mert ilyen hagyományok tulajdonképpen nem is léteztek. Az újkori Európa nagyszerű, de egyúttal egyetlen művészi manifesztációja a renaissance volt. A XVII. század barokkja — minden, magasrendű, részleges eredménye mellett is — már csak a nagy 360