Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Neufeld Béla: Önéletrajzok

feleségül veszi, az apja mutat ajtót neki; amikor a háború kitör, az apa kényszeríti csendes erkölcsi terrorral bele, holott a gyermekember mély embersége lázong és tiltakozik — ugyanakkor a magas rangú, „hazafias" orvos, az apa, előkelő szülők gyermekeinek mesterségesen trachomát idéz elő, jó pénzért, hogy azokat a katonai szolgálattól mentesítse! —, és amikor a fiú megsebesül, s a szülői házzal ismét megbékül, ráhárul az egész család eltartásának gondja stb. A nagy realitásérzékkel megírt önéletrajz ismétlődő változatokban jeleníti meg a gyermek, a serdülő, a férfi konfliktusait a családi környezettel, amely mindig és mindenütt érvényesíteni akarja a maga fennsőbbségi jogait, kialakult polgári ítéleteit és előítéleteit a maga útjait kereső gyermekkel szemben. Ha a gyermek ebben a harcban enged s alárendeli magát, önmagával kerül ellentmondásba, ha szakít a környezettel, ismét csak konfliktust idéz fel. E. Weiss regénye — minden pátosz híján — fájó élességgel vetíti elénk megannyi reális változatban a polgári lét gyermekének többé-kevésbé tipikus élménytörténetét. Ennek a polgári élethelyzetnek konfliktusos részleteit idézi fel Zsolt Béla életrajzi vallomása (Villámcsapás•), amely két tipikus történés lelki visszahatására vet világot. Az egyik esetleges ugyan, de mégis tipikusnak mondható, amidőn a gyermek mostohaszülőt kap, a másik szinte élettani jellegű, amidőn új testvért kap a gyermek. Azokat a sokszor neurotikusba csapó magatartásokat, melyeket e változások kiváltanak, a legritkább esetben ismerik fel a szülők, s Zsolt írása fájdalmasan árnyalja e tipikus helyzetek visszahatásait a gyermeki lélekben. Azt kell hinnünk, hogy a megirigyelt polgári lét gyermeke semmivel sem^él boldogabb gyermekkort, mint szegény sorsú gyermektársa. Amíg a szegény gyermek — s itt Kassákra gondolunk — küzd a szegénység, a magárahagyottság, a nélkülöző gyermeksors élményeivel az összezsúfolt, egészségtelen, ingerült családi élet mérgező légkörében, mely olykor fojtja, olykor meg edzi és lázadó, felszabadító cselekvőségre neveli; addig a polgári jólét gyermeke az agyonneveltség, a merev családi tekintély és sokszor a kifelé leplezett családi egyenetlenségek sorvasztó légkörében növekedik fel. Csak olvasni kell ezeket az önéletrajzokat — derűs, vidám gyermekség nem mosolyog ránk. Hol a szeretetlenség, hol a szeretés túltengése okoz lelki károkat, hol a bőség ernyeszt el, hol a szűkösség ver le; ijesztő gyermeksorsok jelenítődnek elénk. Hogy a kis lelkibetegek, a gyer350