Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938
Tudomány és művészet - Kovács károly: A szürrealizmus bírálata
mint a forradalmi erő és egészség aktivitása, sokkal inkább a fin de siěcle, mint az új világ." (Lidové Noviny, I. 19.) Kénytelenek vagyunk leszögezni, hogy ebben a kritikában sok a jellemző és a kényelmetlenül találó. Anélkül, hogy az ellenséges irányok híveinek kritikáját pozitíve akarnánk a szürrealizmussal szemben kijátszani, le kell szögeznünk, hogy itt valóban beteges tünetről van szó. A kritikus azonban téved, amikor a valóságfölöttiségben akarja a betegséget és a beteget is megjelölni. A szürrealizmus csak tünet. A beteg, a válság agóniájában vonagló ideológia láztünete. A világháború utáni történések bebizonyították, hogy a termelési és társadalmi válság fokozódásával a polgári ideológia mint egész is válságba jutott. A válság mélyülése, a válság forrpontjai és a szürrealizmus meg hasonló izmusok /zocA-konjunktúrái párhuzamosan haladó görbét mutatnak. A valóságfölöttiség hívei akkor szaporodnak el, amikor a gazdasági és társadalmi téveszmék mindenfelé gomba módra bújnak elő a válság talajából. A Korunk egyik régebbi számában a technokráciáról mutattuk ki, milyen szoros okozati összefüggés van a technikai intelligencia helyzetének megrendülése és a kilátástalan válság között. Mutatis mutandis ugyanez vonatkozik a szürrealizmusra is. Nem a megoldásra törekvők céljainak támogatására alkalmas, a ma adottságait konstruktív-destrukciós szándékkal támadó irány ez. Sokkal inkább a baloldalra tolódó, a szatócskodás, a pauperizmus és visszaesés summájától megundorodott kispolgári író és művész elégedetlenségének ideológiai visszaverődését kell benne látnunk. Elégedetlenséget, amely képtelen a megoldás egyedül hatékony eszközeit megtalálni. Ezek az emberek, a polgárság volt ideológusainak színe-java, mindennapi gyakorlatukban könnyebben találják meg a helyes utat. Itt nem kell alkotóan fellépniök. Itt készen vehetik át a történelmi materialista módszer segítségével leszűrt célokat és jelszavakat. Átveszik, de nem járja át őket eléggé. Nem lesz bennük hússá és vérťé. Az irodalom és művészetek terén, amely az ő saját területük, ahol önállóan kellene alkotniok, megtorpannak. Múltjukból fakadó gátlásaik vannak, amelyeket képtelenek leküzdeni magukban. A polgári gondolkodás csökevényei fantasztikusan visszaverődve jelennek meg alkotásaik elefántcsonttornyos elzárkózottságában. Éppen ezért nem alkalmasak arra, hogy a holnapért folytatott küzdelem arcvonalába müveikkel is bekapcsolódjanak. írásaik fertő329
