Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Forbáth Imre: A szatíra

ahogyan bizonyos körök „művészei" a szabadságharcosokat zsidó orral és tincsekkel ábrázolják és egyáltalán igyekeznek beszennyezni és kigúnyolni a legszebb humánus mozgalmakat, nem nevezhetjük szatirikusnak. Mert a művészet, az igazi művészet mindig, kivétel nélkül haladó karakterű volt! A szatirikus művészet hatása tehát egybeesik funkcióhatásával. Ha például hiányzik belőle a pozitív elem, az etikus célkitűzés is csak negációt tartalmaz, úgy el kell fajuljon Vart pour Vart játékká, mely a jelenségeket és eszméket úgyszólván csak tréfából persziflálja. Ez a szatirikus nihilizmus legmélyebb értelemben nem egyéb ma kispolgári gesztusnál, álradikalizmusnál, s ennek a társadalmi rétegnek pánikhangulatát tükrözi egy történelmi útvesztőben. Nagy történelmi átalakulások korszakában így üvölti ki a nyárspolgár halálfélelmét a „világ pusztulása" fölött. Ez az attitűd jellemzi Céline műveit, melyek igen magas stílusművészet mellett ideológiában kétségkívül elérkeztek a teljes nihilizmusig. Az ő világa különös ketrecnek tűnik fel, tele rikoltozó, részeg majmokkal. Bolondokháza, megvadult pojácák farsangja. Apa és anya, barátság, szerelem s egyáltalán az emberi vonatkozások mind cél nélküli, ormótlan bárgyúságok. Az ő regényeinek szereplői valami állatemberek, kiknek sápadt, ráncos bőre egy mindig éhesen korgó óriásgyomrot és rögeszmékkel repedésig teli agyvelőt takar. Az emberi tervek, csalfaságok cirkusza, hiszen az egész élet vak erők játéka csupán. Tévedés és téboly, betegség és halál kísérik mint egyedüli reális tényezők az emberiség kontár útjait. Mi ezzel a nihilizmussal nem érthetünk egyet, sőt embertelennek, erkölcstelennek s igaztalannak véljük. Mert való igaz, hogy a világ pusztulóban van, tarolva őrülettől és háborúk pestisétől, s mindezt a pénz gonosz röheje kíséri, melyet undorítóan bemocskol a kiontott vér. De ez csak egy történelmileg záros határidejű, rövid érvényű világ. A romokból — s ez a tagadás — új világ jön létre. A legnagyobb művészek álma megvalósulóban, a kegyetlen szükség korszaka múlóban van — és itt kezdődik a valódi történelem! (1935) 309