Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Forbáth Imre: A költészetről és magamról

többször olvastam a nevemet az újságban, s így tudtam meg, hogy nem vagyok egészen reménytelen eset. Szavalják a verseimet lent Szlovenszkón, hol kisebb, hol nagyobb, de mindig lelkes haladó egyesületekben; ott vagyok a programokon és sokszor igazán szép társaságban, Petőfi, Ady és József Attila mellett. Munkások, parasztok, becsületes demokrata polgárok hallgatják a verseimet, és úgy látszik, azok tetszenek is, hiszen nem hírlik, hogy botrányok lettek volna miattuk és kifütyülték volna őket. Tehát mégsem volt egészen haszontalan megírnom őket... Költők, lantot pengető kedves kollégáim! Nem tévedés-e részünkről, ha a sikert, az elismerést még mindig „föntről" várjuk, a társadalom úgynevezett krémjétől, azoktól, kiknek — ahogy ezt sokáig hittük — egyedül van módjuk, idejük s kultúrájuk pártolni a művészetet? Ott fönt nincs már keresnivalónk! Igaz művész oda fordul, ahol a legszebb tradíciók, az emberiség kultúrkincsei s a haladás, a humanizmus ügye jó kezekben vannak: a becsületes dolgozó emberekhez! (1938) 305