Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Forbáth Imre: A költészetről és magamról

nem a valóság erőforrásaiból táplálkozik, hanem hiúságból, sejtelmes ambíciókból. Ha az igazi művészet a világ haladó értelemben való megváltoztatását jelenti. művészetet alkotni így nem lehet, s különösen ma nem; felelőtlen játék, ha nem igen komoly missziót, nagy erkölcsi felelősséget, társadalmilag és történelmileg fontos ténykedést jelent. Igazi költészetet csak igaz ember tud alkotni, olyan, akit széttéphetetlen szálak fűznek minden valódi emberi értékhez. Ez a kötöttség, ez a szenvedélyes hűség szerintem a legfőbb garanciája a nagy művészetnek. Másodrangú kérdés aztán a stílus és tematika kérdése, mely esetenként változhatik, s a legkülönbözőbb formákban maradandó értéket hozhat létre. Ezért nem vagyok híve művészi programoknak és manifesztumoknak, sem a szűkebb értelemben vett tendenciaművészetnek. Éppen az egyéni stílusok és mondanivalók sokfélesége és tarkasága hozza létre végeredményben azt, hogy a társadalom egész változatos s ellentmondásokkal teli élete tükröződik a művészetben. Ha az alkotás megfelel a formai tökély és az emberileg értékes tartalom követelményeinek, úgy nincs okunk doktrinér előadásokkal zavarni a művészet szerves fejlődését. Vozári Dezső groteszk, szellemes urbanizmusa, Győry Dezső szenvedélyes emberséggel teli politikuma, Mécs László csillagfényes hitvallomása és Morvay komor faluvíziói egyként fontos részfunkciót töltenek be, melyek együttvéve hozzák létre a csehszlovákiai magyar költészet sajátos, értékes szimfóniáját... Nem vagyok híve a szűk értelemben vett tendenciaköltészetnek, de meggyőződésem, hogy az igazi költészet egy tágabb, nemesebb értelemben mindig az. S ezért minden alkalommal azt kérdezem: kinek az érdekében íródott, kinek és miért? S ha a művész talán sokszor nem is tud e kérdésre megfelelni — a mű mindig! Mert az igazság a művészetben éppúgy megvan, acélos, kérlelhetetlen logikával, akárcsak a geometriában. A művész szenvedélyes igazságkeresése s az alkotó folyamat sugallatos láza éppúgy megmutatkozik a műben, mint a dilettáns akarnoksága, vagy a kókler ügyes, de tartalmatlan szemfényvesztései. A tartalom meghatározza a formát és viszont. Ügyetlen kezekben deformálódik az igazság, viszont a legügyesebb formaművész sem tudja sokáig leplezni kedélyének sivárságát s erkölcsi nihilizmusát. Az igazi művészet ennélfogva két kötelességet ró az alkotóra: a métier mesteri ismeretét, a technika tökéletes 302