Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Fábry Zoltán: Író és osztályharc

felemeli a vonót, hogy beintsen, de látja a bizonytalanságot a többinél. Még egyszer megkérdezi: ki akarja velem játszani a gyászindulót? • Senki. — Akkor egyedül játszom! És felteszi a vállára a hegedűt. A közönség észrevette, hogy valami rendkívüli van a muzsikusoknál, és odafigyeltek. Egyszerre csak visszafordul mindenki hirtelen az ajtó felé. Hirtelen szétcsapódik az ajtó, és berobban egy cilinderes és szmokingos úr, és elordítja magát: — Sacco dead! Egy percnyi csend. Egy nagy sóhaj, és mint a villám, egyszerre megered a lárma, felugrálnak a bankettesek, és egymás vállát veregetik. A nők halkan kuncognak, mindenki a poharak után kap, a pincérek szaladnak. .. Gamma válláról lecsúszott a hegedű. A zenészek mind lehajtották a fejüket, és a skót harmonikás imádságot mormolt. És Gamma számolta félhangosan: Egy perc, két perc, öt perc — most — ,most már Vanzetti is halott. Szürkeség volt előtte, alig• látott. Nedvesek voltak a szemei. Ez nem olyan, mint mikor egy gránát csap le, és vége mindennek. Itt tudja száz- és százmillió ember percnyi pontossággal, és várja, hogy szénné égessék hús-vér és csupa szív emberek belsejét. Perzselt hússzag, mint a fronton, ha villamos drótokba akadt az ellenség. *Hónapokig készültek rá. És hónapokig készültek rá a szegény mártírok is. Ki tudja, hányszor képzelték el, hogy hogyan ég szénné a saját belsejük. Fájdalom rázza meg, mintha az ö belseje égne. Homályosan látja, hogy egy fekete-fehér folt nő a szemei előtt, szmoking, és fehér ingmellnek élesedik ki előtte ez a folt, ami aztán megfordul a közönség felé, pont a muzsikusok előtt, és beszél. Eleinte nem volt képes figyelni. Egykedvűen lógott kezében a hegedű meg a vonó. Mindegy, most már úgyis mindegy. De aztán felfülelt, mert Fullert dicséri, hogy milyen bátor, szembe mert szállni a mobbal. Ki kell irtani az egész világ csőcselékét, és így tovább. Közben felszaladt a menedzser, piros, kövér arccal, és odaszólt, majdnem rákiáltott Gammára: mit áll, mint egy fabábu? Játsszon valamit. De Gamma csak állt. Még mindig a mártírokra gondolt. Óriási taps a teremben. Lábak dobognak, fütyülnek. És mivel a zene csak nem szólal meg, lassan-lassan elhal a terem, mindenki kíváncsian 28