Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Forbáth Imre: Művészetbölcseleti kérdések

szín, forma, tér, az egésznek a részekkel való s a részek egymás közötti összefüggése, a szimmetriák, a megfogható és rejtett tartalom, a képegyensúly, az összes elemek összhangja vagy disszonanciái, a stiláris hovatartozás, a tipikusnak és egyéninek, a hagyománynak és újszerűnek, a kép értelmi és érzelmi viszonylatainak, végül osztálygyökereinek, társadalmi meghatározóinak analízise intenzív munkát igényel, s megköveteli a művészettörténelem, de a művet létrehozó kor és társadalom anyagi valóságának és ideológiájának ismeretét is. Ehhez hozzájárul, hogy sok esetben az alkotó művész egyéni történelmének ismerete is nélkülözhetetlen. A tipikustól erősen eltérő, a kor domináns művészi irányaitól lényegesen különböző művészi alkotások esetében sokszor útbaigazít az alkotó személyiség ismerete. Godoljunk a nagy „outsiderekre", Van Goghra például, akinek művéből a szociális lázadás s egy lélek tévelygése az élet tüskebokrain, végül tragikus sötétbe zuhanása csak sejthető. Azonban igazolása a művek valódi, mély tartalmának, hatalmas dokumentáció a víziók feltétlen egyéni igaza mellett: a művész fájdalmas élete. A Van Gogh-életrajzok (I. M. Graefe stb.) hozzátartoznak művéhez, s éppúgy a levelezése is. Óriási hatása az egész modern művészetre és életre csak mindeme tényezők kapcsolatából érthető meg. Ezzel rátapintottunk egy lényeges kérdésre, s ez a művészi igazságé. Az igazság itt nem jelentkezik úgy, mint a tudományban, logikai következtetések, képletek vagy természettörvények egzakt formájában, de éppúgy megvan, meg kell lennie, különben nem igazi művészet. Az igazság azonban a művészetben művészetszerűen van meg, a művészet autonóm eszközeivel kifejezve. Nem mint járuléka a műnek, mint hozzáragasztott irányzat, mint valami fényreklám egy üzlet előtt, hanem mint a mű belső, szerves összefüggéseinek egybefoglalása. Ez az igazság acéllogikájú, kérlelhetetlen és pontos tünetek mutatják a hozzáértőnek, hogy megvan-e vagy sem, hogy igazi alkotóerők termékével állunke szemben vagy csak ügyes mesterkedéssel. Egy hasonlat szerkezete, egy képrészlet, az anyag megmunkálásának a módja, sokszor egy szín, kontúr, egy csekélység fölfedi a műhelytitkokat: az izzó, alkotó fantázia és akarat, az igazságkeresésnek szenvedélye éppúgy visszatükröződnek, mint az akarnok selejtes ambíciói, a valóságot meghamisító álművészet. A művészi igazság bebizonyítása éppolyan fontos, mint egy tudományos tételé. Sokszor nem hiszünk egy festő képeinek, egy költő 288