Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Forbáth Imre: Tudomány és művészet

gezi. A valóság megváltoztatásának egyik formája a művészet, az alany—tárgy viszonylat sajátos materializációja. Úgy, ahogy az emberi érzékszervekre ható külső ingerek elleni aktív lélekmunka eredménye pl. a látás vagy a hallás, szóval nem passzív magatartás, hanem alkotó munka, úgy az emberre ható valóság elleni élni akarás, visszahatás egyik eredménye és formája a művészet: komplex folyamat, melyben a racionális az irracionálissal, a látás a vízióval, a hallás a hallucinációval, a tudatos a tudattalannal, a logikus az ösztönössel, a forma a tartalommal állandó harcban, majd dialektikus egységben jelentkezik. S egyáltalán: ameddig ember marad e földön, a nappal és éjjel váltakozása, a fekete és a vörös, szerelem és gyűlölet, halál és élet nagy konstansai fogják uralni a lelkét az öröm vagy szomorúság érzeteivel (Ozenfant egy szép mondása). Ezek és ilyenek a művészet örök motívumai, és bármennyire hasznos is lenne ezek racionális magyarázata, be kell látnunk, hogy csak tudományosan meg nem oldhatók. A kérdésre: „Honnan jövünk, kik vagyunk, hová megyünk?"— mely Gauguin gyönyörű triptichonjának a címe — felelni az emberi élet legáltalánosabb értelmében ma sem tudunk. Ezért jogos a művészet sajátos módszere, mely erre mégis és mindig újból felel, ezért lehet az álom néha termékenyebb, mint a tudat, a vízió valódibb, mint a valóság. Végül is: a nagy költők álmai nélkül szürkébb lenne a világ, s a nagy forradalmárok jövőbe látó víziói nélkül az emberiség szabadságharca sem volna azon a magas fokán, ahol szerencsére van! Ritmus és időszerűség A tudomány és a művészet forrása a valóságnak az a tulajdonsága, hogy ismétlődik. Az élő organizmusnak is egyik alaptulajdonsága, hogy a természet bizonyos megismétlődő változásaival paralel, de a saját rendszerében maga is autonóm időszakossággal változik. Ez teszi lehetségessé a mgismerést és bizonyos egyszerű szabályok fölállítását, melyek a megfigyelés és kísérlet tapasztalatgyűjtése után végül is tudományos tételek szerkesztését eredményezik. Ez a tudomány alapténye. A művészet a valóság ritmusával szembeállítja a művészi alkotás ritmusát. Ez a művészet alapténye, ritmustörvénye. Az aránylag egyszerű művekben ez a ritmus is egyszerű, és a forma elemi ismétlődésében jelentkezik: primitív táncmozdulatok, monoton zene, ornamens, egyszerű szimmetria. 279