Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Dobossy László: A modern nevelés szociológiája

egyedül a valóság öntudatosító erejében vetett hittel. Az iskola elzárta őt az élettől, a szülők hamisnak láttatták véle, maga akaija megismerni olyannak, amilyen. Innen van, hogy a mai spontán alakulatokon bévül jelentkező lázadó hangulat lényegesen különbözik az eddig ismertektől, és nagyon sok esetben konkrét következtetéslevonást, a társadalmi tudat átalakulását, aktív forradalmi cselekvést eredményez. Más esetben viszont ez a konkrét aktivizálódás nem következik be, és a meghasonlás fásultságba bukik, amelyből az út végül is mégis az eredetileg adott, osztályhelyzetben való feloldódáshoz vezet. Egy 16 éves diáklány leveléből idézem: „Olyan nem természetes az ember egész élete már a születésétől kezdve egész haláláig, és bármennyire lázadozik is ez ellen, mikor ennek tudatára ébred, lassanként kénytelen belenyugodni, lecsillapodni, leülepedni, míg végül belefásul ebbe a kispolgári életbe." S hogy ezt a folyamatot a maga teljességében, tisztán érzékeltessem, idézem még egy érsekújvári 18 éves gimnazista levelét is, amelynek a dokumentumértéke a mi szempontunkból azért jelentős, mert szinte plasztikusan mutatja meg az asszimilációs és disszimilációs tényezők egymásra hatását, a válászút tétovázását: „Emlékszel a mókás, a cinikus lesóra? A móka már megcsappant, komolyodtunk; a cinizmus azóta már el is tünt (mert megtaláltam a hitem), és újból hiszed, milyen nyugtalanító a nevetésünk és ideges a hitünk. Én szeretnék vezetni, és nem lehet. Az iskola kiölte a hitem, a nyugalmam. — Laci, ugye mi nem élhetünk abban a szokásos önfeledt hanyagságban, nekünk egy határozott betonalapot kell keresnünk, ahol aztán bármikor megbújhatunk (mert vannak és lesznek olyanok, akiket teljesen összetörnek és még össze fognak törni). Ne gondold, hogy én már bújni készülök, nem, még most bőven futja a belém oltott szeretetből, lelkesedésből, fiatalos hitből (a sajátomból), de ölnek minket, gyilkolnak, és szépen, mézesen, elhitetően prédikálnak, de a nyomor, de az Angyalföldek, a pérók meg tudnak hatni és erősen, Laci kiirthatatlanul." — A fiú, aki ezt a levelet írta, ma a brünni Sarló tagja, ami azt jelenti, hogy a disszimilálódás folyamatát következetesen végigfejlődte, a betonalapot megtalálta. Ez azonban mindig egyéni konzekvencialevonások, nyugtalan keresések, lázas tépelődések eredménye. A hajlandóság azonban, a lelkiállapot, a disszimilálódás lehetősége megvan a spontán alakulatokban, és ma nagyobb mértékben, mint bármikor. A disszimilálódási tényező szükségszerű velejárója a társadalomba 267