Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Fábry Zoltán: Etnográfiai szocializmus

Ti vagytok Magyarország sírja S ti lesztek majd a jövendő. A gyomor, a kenyér: ez a falu, ez a nép, ez a földmunkás valósága. A néphez etnográfia védnöksége alatt ma már nem lehet közeledni, ez legfeljebb „kultúrpolitikát" igazol, de nem kenyérpolitikát: szociális aktivizmust. A regösöknek nem kapufélfákat kell lerajzolni, de nyomort hallgatni, nyomorstatisztikát felvenni és okosképű gyerekarcok, bazsalikommenyecskék helyett a regösnaplóba bevezetni: ugyan hány gazdasági sztrájk is volt az idén Szlovenszkóban és ugyan miért? Ez lenne az út, ez lenne a meglátás. Minden más csak tudatosan vagy tudatlanul végigjátszott menekülés a kötelező valóság elől: „kultúrélet", farizeusszocializmus, neonacionalizmus: reakciós romantika. Az iljúság: indulás. De mért kell már az indulásnál megrekedni, ide-oda topogni, meggyávulni, kísérletezni, felfedezősdit játszani, és kenyér helyett, harcos segítés helyett, csak szóvirágokkal, _ üres igékkel, Szabó Dezsővel „forradalmasítani", vagy ha úgy tetszik: falazni? A kísérletezésnek, tapogatózásnak nincs értelme, amikor célegyenesen meg van húzva a működés, a segítő munka mai szociális iránya: osztályharc! Minden más csak ennek az útnak világító tisztaságát és erejét gyengíti, az osztályöntudatot kisebbíti, mert idegen, zavaros, dekoratív vágányokra csalja, hogy így izolálja, közömbösítse, harcra képtelenné nullázza. Mi más ez, mint ékverés, konkolyhintés? Hogy ez az igazi cél, pregnánsan bizonyítja a Prágai Magyar Hírlap egyik minapi cikke: „Életbelépnek a gombaszögi reformtervek: az iparoscserkészet fellendítésével egy modern szakszervezeti mozgalom lehetőségét kell előkészíteni a magyar társadalmi regenerálódás érdekében." Hogy mi ez az érdek: nem kell külön magyarázni. Az ifjúság: jövő. Ez lenne a jövő? Ha minden jól megy, megint csak ez a jövő: antiszociális, a valóság álarcában a valóság elől menekülő munkáskisebbítő, reakciónak falazó ifjúság. Veszély! Ha meg is van a naiv jóakarat, a mozgalmat irányító háttéri osztályérdekek gyakorlatilag antiszociálissá merevítik a szociális csírákat, és így a veszély mindenképpen aktuális — épp a jóakarat dacára. (1930) 244