Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Szalatnai Rezső: Újarcú magyarok

amikor megjelentek a csehszlovák haladó egyetemi hallgatók řadovi nyári táborában. Itt szögezték le először a mozgalmuk kisebbségi pontjait is. A Vetés negyedik száma összefoglaló mozaikot ad ezekről a pontokról. Terebessy János szerint: „az új magyar.generáció a szocializmus tiszta világában akar találkozni a fiatal cseh és szlovák nemzedékkel", hogy együtt harcoljon az új etikai és szociális embertípusért. A Vetés vezetőcikkét vendég írta, Kodolányi János budapesti író, aki a szocialista nemzedék kisebbségi harcát jellemezve megállapítja, hogy: „A csehszlovák köztársaság kapitalista organizáció, ami anynyit jelent, hogy a termelőeszközök és termeivények bizonyos osztályok birtokában vannak. De jelenti azt is, hogy nem csupán egy osztály, hanem egyszersmind az állam uralkodó nemzetéhez tartozó osztály birtokában is vannak". Kodolányi nyilvánvalóan önkényesen használja a történelmi materializmus dialektikáját, mert hiszen Szlovenszkón nemcsak az uralkodó nemzetnek vannak kapitalistái, hanem éppúgy vannak kisebbségi kapitalisták is. A kettő között különbség szocialista szempontból nem létezik. Azt is Kodolányi írja, hogy „az elproletarizálódott magyarságnak a megmaradásáért folyó harcban a proletariátus eszközeit kell használnia". A proletariátus eszköze: az osztályharc. Lássuk most, hogyan értelmezik ezt a sarlósok. Brogyányi Kálmán Kisebbségi magyar küldetésünk című írásával vezeti be a lap ideológiai fölvonulását. Ez a cikk összesürítve adja az egész mozgalom sui generis lírai társadalom- és kultúrszemléletét. „A megértett magyar történelmiség hite indít el munkánkra — írja Brogyányi. — Hitünk, az alkotás vágya, magyarságunk örök emberi értékű kiteljesítése. Es mi a magyar élet keresztültaposott, visszatartott vágyakozásait bocsátjuk magunkban e távlatok felé. Meg akarjuk teremteni befelé a kisebbségi magyarság osztálytalan, harmonikus, emberi egységét. Kifelé az egyetemes magyarság gondolata gyűl terveinkben valósággá . . . Emberi közös sorsunk, Duna-medencei megkötöttségünk az élet ezer fonalával vert egységgé a környező népekkel. Igazságos kiegyezést és közös történelmi sorsmegoldást keresünk, hogy az örök ember szociális jóságába, az életmunka és kultúra ritmusába oldhassuk őrt álló merevségünk. A szívós jóság, kitartó okosság szerszámaival dolgozunk. A magyar nyelvterület északi részéről, a sziklás hegyekbe átmenő föld józanabb vidékéről tekintünk szét Duna-medencei napjainkon. A tegnapokban Kossuth Lajos fanatikus hite, Jászi Oszkár tragédiába csukló akarása 237