Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Fábry Zoltán: Író és osztályharc

tetveket vadászni, döglődni, kiégni. Az eredmény: a háború valóságát, századunk eldöntő és kiható élményét sose volttá hazudtuk. Elmenekültünk előle, elmenekültünk magunk elől, behunytuk a szemünket: mintha semmi sem történt volna... A fiatalok gúnyos fölénnyel néznek el a fejünk felett: háború? Galícia ... Volhínia ... Doberdó .. . Isonzó .. . Brenta . .. Piave .. . Kárpátok? ... és mi egy elhasznált, felőrölt generáció életben maradottjai már szinte szégyelltük „soha többé" líránkat, dadogó, idegsokkos, gránátnyomásos hangunkat. Zavaró disszonancia voltunk, hangok csupán, ököl és tett nélküli azért is élők: rokkantak és koldusok a világ minden sarkán. Nem volt még nemzedék, mely ennyire közösen és tömegesen élt volna meg egyszerre ekkora élet-halál valóságot, és ez az élettépő realitás mégis mintha álommá foszlott volna szét. Amikor pedig dokumentálni akarta volna magát: százszor megtagadott, de diadalmasan élő torzszülött lett: Remarque! Nyugaton a helyzet változatlan: a könyvet mindenki ismeri, de csak kevesen ismerik fel veszélyét, lényegét, azt, hogy nem más, mint öngyilkosság, menekülés, kamatélvezés. Irodalom, mely harcra képtelenné nulláz egy nemzedéket, melynek bűne és végzete egy értelmetlen harc, és amelynek kötelessége: új harc, értelemmel, öntudatosan, magára lelten. Közös harc minden szenvedővel, minden kisemmizettel, minden volt és jövendő ágyútöltelékkel. De jött Remarque, jött az író, a „generációs író", és a világremarque-izmus parancsszavára a harcban férfivá kopott generáció jól nevelten eltűnt a balfenéken . . . Tízmillió halott. Magyar hullák, cseh, német, francia és orosz tömegsírok — bácskai sertésekért, német Bagdadért, mit tudom én, micsoda font- vagy dollárérdekért vagy a roverettói nagyharangért ... És a tizennyolcas folytatás: sikolyok, ébredés, fogadkozások, vádak, harcok és forradalmak, árulás, hullák és börtönök. Fasizmus mussolinikkel és világdemokrácia zörgiebelekkel, konszolidáció és éhségsztrájkok, racionalizálás és munkanélküliség, optánspörök és rend törvények, paragrafusok, szurony és éhség. Ugyanakkor: a föld egyhatodán csontig-húsig ható más harcok; lerongyolt tömegek, kenyértelen milliók — összeszorított foggal, agyban kalapáló akarattal egyetlenegy nagy célban felolvadva harcok, éhség, világbojkott és rágalmak közepette — megyetik az alapját a jövendőnek, a szociális építésnek, a más emberré levésnek. Két világ. Itt a gazdagságában, kultúrájában gőgösen trónoló és napról napra jobban sír felé hajló 21