Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Fábry Zoltán: Szlovenszkói grafikon

vé, irodalmi Márai-álarcba bújtatott, limonádés „újidőkké" való degradálása. Az irodalmi és horizontális lehetőségek egy tál lencséért, a politikus nagyurak és gyárosok egy kézmozdulatára — kompromisszummá, megalkuvássá törpültek — képes, mondén, elegáns családi breviáriummá, lokális világeredménnyé, ahol csak magas lóról * beszélnek és fontoskodnak az írástudók, akik nem akarják észrevenni, hogy eredményük nem lényeges, nem etikus, hogy munkájuk az „írástudók árulásának" egyik fejezetét jelenti. Ennyit a Képes Hétről, a szlovenszkói magyar kultüra csúcseredményéről! Igen: a virág itt Szlovenszkón rossz kertész, facér kertész kezébe került, aki nagy melldöngetéssel bizonykodta tíz év előtt, hogy ő felneveli a palántát, és aki. amikor más, szebb virág indult élet elé; nem értette, félt, hogy elárulja, hogy nem tudja kezelni, hogy napvilágra kerül a csalás, és inkább letörte, elpanamázta, rossz, facér kertész módjára a maga egyszeregy mértékéhez idomította. Aki nem szereti a hasonlatokat, annak álljon itt nyíltan a kérdés: ki a hibás, ki a grafikongörbítő? Az író vagy a közönség? Közelebbről: a szlovenszkói író vagy a magyar kultúrtartalmat, sőt ún. kultúrfölény! hordozni hivatott szlovenszkói magyar társadalom? (A még ki nem alakult szlovák kultúrával szemben mérhetetlen előnyben voltunk, ma már a szlovákok a fejlődés utolsó fokát is elérték, és a DA V az európai avantgarde egyik legújabb katonája.) Feleletképp álljon itt a cáfolhatatlan megállapítás: a szlovenszkói szervezett magyar társadalomnak egyszerűen nem kellenek az újat hozó, útmutató szlovenszkói írók. Következésképp: a szlovenszkói író és a szlovenszkói magyar kultúrtársadalom ellenséget lát egymásban, és nyíltan vagy titokban, de mindegyik tudatosan küzd a másik ellen. Pillanatnyilag a győztes a szlovenszkói hivatalos és szervezett magyar társadalom (párt, egyletek, kaszinók, református konventek és katolikus legényegyletek), de a vesztes végeredményben mégiscsak a szlovenszkói magyar kultúra, melyet patentírozott bérlői,, kiskirályai kicsit megcsaltak és könyvgyarmattá süllyesztettek. — Szlovenszkó azonban nemcsak könyvgyarmat, de lényegesebben: mentalitásgyarmat. A központi motor: Budapest. Kivételek nem számítanak, az általános mérték, az uralkodó irányzat a fontos. Ez pedig: művészetben, irodalomban, színházban, minden életnyilvánulásban — antiszociális. A szlovenszkói — párttitkároktól irányított — magyar kultúrtársadalom teljes lelkesedéssel a magáévá tette ezt a dzsentris kispolgári mértéket, és 17 J