Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Balogh Edgár: Harcos proletárok kultúrája

hogy miről fog szólni a színjáték, és ki milyen szerepet vállal benne. Elhatározták, hogy a földmunkások sztrájkját, a falusi ifjúmunkások sportszervezkedését és a kapitalista hatalom erőszakosságát fogják megjátszani. Mindenki szerepet kapott, az egyik csendőr lett, a másik földmunkás, volt képviselő, ifjúmunkás, diák, munkanélküli, városi borbélysegéd, falusi kisgazda és szövetkezeti korcsmáros. Volt minden. A csendőrök nyesett botokat kaptak, a képviselőnek egy aktatáska jutott. S megindult a játék. A tisztás közepén felálltak mind a negyvenen és énekeltek. Az éneklők soraiból jöttek elő a szereplők, beszéltek egymással, megvitatták a helyzetet. Közben beleszólt beszélgetésükbe az egész játszógárda. Éppen diákok és ifjúmunkások, városiak és falusiak beszélgettek a játék szerint a munkássportról egy olyan faluban, ahol győzelmes földmunkássztrájk zajlott le, s most alkalmasnak látszott a talaj a proletár sportagitációra. A kórus ezt kiáltotta a beszélgetőknek: „Be a vörössport-szervezetekbe! — Minden proletár sportoló — (egy hang): az osztályharc! — (megint az egész kórus): katonája!" Amint a szereplők elmondották szabadon, betanulás nélkül, csak úgy szívük és eszük szerint az érdekes mondanivalót, visszaállottak a tömegbe, és újból proletárnóta következett. Egy másik jelenetben, ahol a földmunkások éppen felvonultak a gyűlésükre, a másik oldalon pedig a csendőrök sorakoztak a botpuskáikkal, mindenki szereplő volt. A földmunkásokat játszó tömeg így szólalt meg kórusban: „Munkát — és kenyeret — a földművesproletároknak! (Első hang): Magasabb bért! (Második hang): Nagyobb kenyeret! (Harmadik hang): Jobb — emberi életet!" És a játékban megismétlődött mindaz, ami a kapitalista világ dolgozóinak szomorú sorsa. Fél óráig tartott a játék. Minden résztvevő lelkében valami egészen különös izgatottság és meghatottság remegett. Nem tapsolt ennek a színjátéknak semmiféle közönség: negyven ember volt a réten, s mind a negyven játszott a darabban. Játszotta a maga s elvtársainak életét. Mindenki tudta, miről van szó, senki sem hazudott, mindenki olyan alakokat és eseményeket játszott, amilyeneket ismer. Valóságjáték volt ez, és a szabad érzelmek őszinte kifejezése. Komoly, halálosan komoly játék volt ez. Polgári színész, kispolgári műkedvelő ily igazán, ily őszintén, ilyen jól nem játszik sohasem. A pozsonyi ifjúmunkásoknak feledhetetlen élménye ez az erdőben, augusztusi délutánon született szabad, proletár színjáték. Ilyen szín154