Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Szalatnai Rezső: Szlovenszkói magyar líra

kadás fenyeget, nem politikai. Hány fiatalember teljesen irodalmi értékítéletből ment át a „baloldalra", mert ott állottak a céhbeliek, akiknek „igazuk" volt. Hősi korszak volt ez, a vers érvényességének korszaka, de a kisebbségi magyar humanizmus pozitív jelű zászlóbontása is. Mécs híres versét, a Hajnali harangszó tiszta, őszinte, csengő strófáit úgy fogadtuk, mint a szlovenszkóiság egyetlen lehetséges törvényét. A dilettánsok és emigránsok vitája az irodalom körül akkor ért véget, amikor a porondon egy új réteg jelent meg: a szlovenszkói fiatalság. Azok a fiúk, akik már a középiskolát is itt végezték, s a szlovenszkói hagyományokat össze tudták kötni Ady ellenállhatatlan lírai testamentumával s a valóságos helyzet változtató parancsaival. Ez a fiatalság új korszakot teremt az irodalomban is.- Érzése és ízlése határozottan demokratikus, népi jellegű. A kisebbségi helyzetet ezek az,,újarcú magyarok" missziós sorshelyzetnek tekintik, mely lehetőségeket nyújt a korszerű magyar munkára, s egy közép-európai népi megegyezés és együttműködés gondolatát csiholják elő igazán gyermeki lelkesedéssel. Ez a generáció, mely az előző évek alatt figyelt és tanult, most elhivatottsága tudatában hirdeti a szlovenszkói magyar küldetést. A dilettánsok ellen harcoló emigránsok kitágítják a szűk és helyi érdekű szlovenszkói világot, kozmopolitizmust hoznak s bírálatot. Az első új nemzedék visszamegy megint a zárt szlovenszkói világba. Új decentralizációt hirdetnek a forrongó fiatalok, szinte boldognak találják azt, hogy ezen a szűk munkahelyen dolgozhatnak, csak e vidék, a szülőföldük kérdéseivel törődhetnek. így jön létre a későbbi regionalizmus első tudata, melynek a lírában Győry Dezső adja meg a megfelelő köntöst. Tulajdonképpen nem is választhatjuk szigorúan ketté e korszak gondolatvilágát, lírai volt itt minden, sajátosan lírai. A Kisebbségi Géniusz, ahogy egy önvallomásában Győry Dezső a fiatalok képviselte irányt megfogalmazta, a feladatait látó és rendszerező szlovenszkói magyar lelkesedése. Egy új, jobb életnek kell innen kiindulnia, mely hivatása helyére szorítja a szétszóródó akaratú és iránytalan munkásságú fiatal nemzedéket. Ez a nemzedék bejáija Szlovenszkói, megismeri a valóságot, minden lényeges kérdést feszeget, s rádöbben, mennyi tennivaló van itt. S mennyi tennivaló van általában az egész magyar kérdés új átértékelése körül. S mindebben biztosan csakis a falura, a magyar parasztságra és a munkásságra támaszkodhat a reformer ifjúság. Ezt a gondolatot 125