Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Zapf László: Magyar irodalom Csehszlovákiában

Az első lírikusok a magyar nemzeti eszme hangoztatásával lettek naggyá. Lelki diszpozíció vagy világnézeti rátermettség nélkül írtak verseket, csak azért, hogy magyar vers legyen a neve. Ezek Jankovics Marcell, Aixinger László, Inczinger Ferenc, Willant Henrik stb. Jankovics Marcell pl. különben nagyon éles eszű és kiváló szervező tehetségű ember, csak az a hibája, hogy éppen verseket írt! Ezeknek a nyomdokain haladtak a fiatalabbak közül Telek A. Sándor és Ölvedi László, akik az öregek elkopott nótáját fújták: a magyar múlt szertelen dicsőítését és a jelen szertelen siratását. Érdekes, hogy a korán elhunyt Ölvedi Lászlót egy időben olyan nagy költőnek tették meg, hogy még majdnem Mécset is túlszárnyalta. Ezt könnyen folyó rímeinek és intenzív közéleti tevékenységének köszönhette. Hasonló naggyá tették Tamás Lajost is, az abszolút emberszeretet és irreális lelki problémák bogozóját, aki minden eredetisége dacára nem tudott túljutni azon a világnézeti körön, melyben Jankovicsék mozogtak. Egész csomó olyan költő van, akik egyéni kis kérdéseknél egyebet alig adtak. Ezek elsősorban a nőköltők: N. Jaczkó Olga, B. Palotai Boris, Szenes Erzsi, Wimberger Anna, Urr Ida, aztán Juhász Árpád, Szombathy Viktor stb. Érdekesen bonyolult, individualista versei vannak Sebesi Ernőnek és Vozári Dezsőnek. Előbbi a kisvárosi kötöttségek és az abszolút lélek összetűzéseinek melankolikus átérzője, míg Vozári Dezső már mindenen túl van. Legalább is úgy teszi magát a legprofánabb nyelven megírt finom lelki rezdüléseiben, csak valahol a sorok mögött bátortalankodik egy ideje előtt elszalasztott, fiatal élet utáni nosztalgia. Darvas János és Komlós Aladár a háború viselősei. Lelki megcsuklásukat a háború nehéz élményeinek a felidézésével próbálják kikúrálni. A valamikor naiv gyermeki hittel az iskola padjaiból a háború gyilkolásába vitt ifjak közül Darvas János a korai rezignációhoz érkezett el, míg Komlós mindig újra élni akar. Jarnó József és Simon Menyhért az abszolút emberi élet kérdéseit feszegetik. Nagyhangú kísérlete volt a csehszlovákiai magyar irodalomnak az Oroszországból importált kommunista irodalom megteremtése. Eddig csak a lírában történt valami. Ennek az iránynak legtehetségesebb képviselője Forbáth Imre, aki a materializmus legkiáltóbb szavaiból összerakott, lüktető ritmusú verseiben mégis metafizikai finomságú, megnevezhetetlen hangulatokat sejtet. Kommunista szempontból értéktelen különben, mert nem programköltő. A fennálló világrend 114