Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Fábry Zoltán: Irodalom és magyarság

a köszönet jutalma nélkül keresők; daccal fáradhatatlanul új utakra mutatók, új utakon elvérzők. Magyarok, akik nem ülnek, nem vonulnak a terméketlen magányú sarokba, nem sírnak pillanatkönynyítéssel; magyarok, akik széttépik a mozgás zsibbasztó bilincsét, a hangulatot, és nem kölcsönöznek felpántlikázott honfibút, de fogszorítással, izomfeszüléssel lendülnek — munkára; munkára az ismeretlen harmadikért, az ismeretlen milliókért. Magyar írók, akik nem ijednek el a valóság elől. Emberek, akik a terméketlen könny- és hangulatpatakok medrét akarják kitölteni. Munkáikkal az eddig hiányzó életet kierőszakolni: a mélyről jövő, mélybe ásó közösséget, mely nem szaval, nem szónokol, melynek nincs négyfalas szobája, kerítéses tér- és időkorlátja, pillanatereje: frázisa, csak élete, fenntartó, megtartó szeretete. Közösség. Tett. Minden más lekerül a mérlegserpenyőről ; tisztán, sallangból, ruhából kihámozva, meztelenül, nyílt akarattal csak a teremtő közösség értéke billenthet életre-halálra: az emberi szív jósága, a tett tiszta, erős testvérisége, valóban élő közössége. Mert csak így lehet megteremteni azt, ami elhatározza az új jövők erejét, életképességét: a magyar szó, a magyar teremtő lélek életkapcsolódását. Mert csak így lehet megtartani azt, ami száz évvel ezelőtt Csokonai Vitéz Mihály szövegezésében életnek indult: Rajta, nemes lelkek! álljunk ki a gátra, Már Európában csak mi vagyunk hátra, Hívnak maguk után a többi nemzetek: Magyarok! derék nép! mit késtek? Jöjjetek! Mit késtek ? termékeny bennetek az elme, S durvaság ellen közös kötést fonjunk, S Atlastól Pontusig örök sáncot vonjunk! Még ma is vannak, száz év múlva újra és fájóbban, akik nem akaiják meghallani ezt a hangot. A keresés, új útindulás veszélye helyett még ma is kényelmesebb a kihegyezett ünnepi toll, a frissen beöntött tinta, Ferenc József-kabát és pódium. Sorsváltozások, életváltozások keresztútján ott áll a goethei tábla: igazodjunk az előretörtető élethez, és minden egyes alkalommal tartsunk vizsgát magunk felett: mert csak így lesz nyilvánvaló, hogy életképesek vagyunk-e, és visszanézve: éltünk-e csakugyan? 10