Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Duba Gyula: Magány és hűség

levelet. A haját csókoltam, mialatt írta, hogy mennyire vágyódik utánad. Hát nem ... Nem! Megszólalok, azt hiszem, erősen rekedt a hangom: — Ezt a csókot a férje küldi... Most pedig menjen szépen fel a szobájába és feküdjön le! Megvárom, amíg eloltja a villanyt. Hitetlenkedve néz, mintha nem jól hallotta volna. — Nem érti? — mondom nyersen, komiszul. — Na menjen! Kinyitom előtte a nagy sárga, utcai kaput. — És te ...? A hangja, ez az elcsukló tegezés, egyenlő az odaadással. — Menjen...! Menjen! Nem gondolja, hogy túl csinos és ingerlő az ilyen játékhoz? Erre sírva fakadt. — Ó ... ó ... — szipogta — ó, istenem, miért tette ezt velem... én olyan szerencsétlen és elhagyott vagyok! Tanácstalanul álldogált ott, szemét törülgette, nagyon megsajnáltam. Aztán Feri jutott eszembe, őt sajnáltam. Végül magamat szidtam, hogy gyenge lelkű vagyok és idealista, az élet kemény harcaira alkalmatlan. Megvártam, amíg az emeleten kigyulladt a fény, megrebbent a függöny, elsuhant előtte egy kibontott hajú női árnyék és újra sötét lett. Gondterhes, komoly éjszaka volt. Szabadságom napjai hamar elmúltak. — Na, hogy érezted magad otthon? — fogadott Feri. — Kitűnően... Üdvözöltem a feleségedet és átadtam a csókot is, amit küldtél. Vidáman nevetett. — Nagyszerű! Mit csinált az asszony? — Éppen meg akart csalni, de sikerült lebeszélnem ... Bizony, komám, meggyőztem őt, milyen csúnya dolog lenne ilyen pompás fiút megcsalni, mint te vagy! 60