Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Dénes György: Szegény emberek

szer eszébe ne jusson ilyesmi! Mert az isten se menti meg a börtöntől! Megértette? — Meg, törzsőrmester úr. Ígérem, soha többé... Soha! A csendőrök felkászálódtak. Elköszöntek és kiléptek az ajtón. Fogas András utánuk ballagott, de még a sáros utcán is hátában érezte a kisbíró feleségének kétségbeesett, sötét pillantását. * Nyolc hónappal utóbb Rozsnyón kapott munkát Fogas András. Kaszárnyát építettek, ott hantlangereskedett. Egy szombati napon, amikor hazafelé menet a vonatra várt, ismerős arcot pillantott meg az állomáson... Hiszen ez a kisbíró ... lépett közelebb Fogas András. — Adjisten, földi! Megismer? Az ember szomorkásán mosolygott: — Meg. Hogyne. Kezet fogtak. — Mi járatban van? — érdeklődött Fogas András. — Mi járatban? Most szabadultam. — Honnan? — A dutyiból. — A dutyiból? — Onnan. Hatvan napot kaptam. A nyesésért. Ma megyek haza. Fogas András elképedt: — Hiszen a törzsőrmester megígérte ... A másik legyintett: — Tudtam én azt, hogy ez lesz a vége. — Hát a család? — Köszönöm, megvannak. Csak az asszony, az betegeskedik. Múlt héten volt nálam. Csak a csont meg a bőr rajta. — Elhiszem. Emberrel is nehéz az élet, hát még nélküle. — Ledolgozta magát. Most megsínyli. 4* 51