Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Dénes György: Szegény emberek

Fogas András fázósan dörzsölte össze tenyerét. — Teringettét! De csípős már a hajnal! A fuvaros a szekér farában gubbasztó emberre pillantott. — Bizony, elég hamar beköszöntött az ősz. Pedig még várhatott volna. Nyakamon a sok dolog, az asszony meg az ágyat nyomja. — Nem javul? A nagy darab fuvaros homloka elfelhősödött. — Tudja isten. Néha lábra kap, tesz-vesz egy-két napig, utána megint ágynak esik. Nem bír. Az orvos azt mondja, hogy csak a Tátra segít. Nem is bánnám már, ha elmenne. A pénzt is összekuporgattam. De az asszony nem akarja. Azt mondja, ő inkább itthon akar elpusztulni. Most már nem tudom, mit kezdjek vele. Becske Sándor mélyet sóhajtott és megrántotta a gyeplőt. A lovak megtorpantak, és az emberek lekászálódtak a szekérről. Kinyújtóztatták elgémberedett tagjaikat, rágyújtottak, aztán a szekér mellett folytatták útjukat. Mikor felértek a hegytetőre, már kibukott a nap. Fényével beborította az erdők lombrengetegét, a megfakult legelőket, a völgyben guggoló falucskát. Harmatban csillogtak a bokrok, harmatot szűrt a föld. A fák között madarak röpködtek. . Az emberek megálltak egy percre és belecsodálkoztak a reggelbe. Szemük kitisztult, orrcimpájuk minden lélegzetvételnél megremegett. Nézdegéltek egy darabig; aztán összerántották kabátjukat és szótlanul baktattak a szekér nyomában. Megnedvesedett hátukon az ing, mire a közbirtokosság erdejébe értek. Fogas András zavartan pillantott körül a falatnyi tisztáson, mert sehol sem látta a nyesést.... Eltévedtek volna? Lehetetlen. Hiszen itt áll a villámcsapott vén cserfa is, amelynek tövébe a facsomókat rakta... Közelebb lépett és elsápadt. A nyesés helye mellett ott volt a friss keréknyom. 40