Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Dávid Teréz: Az utolsó karácsony

„Te... te szentségtelen!" csóválta fejét az öregasszony. Kalmár nem hallott többet. Feje a mellére bukott. Elaludt. 6 így kerültek össze Juliskával, aki most békésen hortyog mellette a hitvesi ágyban. Megvoltak. S ha Juliska nem sorakozik a hórihorgassal krumpliért, tán holtukig jól meg is vannak. De a szőke suhanccal való találkozás Kalmárt a lelke mélyéig felkavarta. Elszabadította képzetelete szárnyait és olyan gyengeségeket hozott felszínre, amikről sejtelme sem volt eddig. Gondolataiban nőni kezdett a fiú haja, nőtt és nőtt, a válláig ért, arca felderült, kék szeme bizakodón mosolygott... Margitka lett belőle ... Margitka, akit húsz esztendővel ezelőtt meglátott, megszeretett és feleségül vett. Máskor meg munkahelyén a gyaluforgács űzött vele csúf játékot. A gyantaszagú hulladékból egyszerre kis csacsi nyújtotta feléje a nyakát. Kukoricaháncsból való játékcsacsi, ő maga vette Józsikának egyszer születésnapi örömül, és Józsika aztán ... azon az utolsó karácsonyon ... visszaadta neki szíves megemlékezésül. Józsika azt ugyan nem mondta, nem tudott még ilyeneket mondani, de Kalmár így fogadta, mikor búcsúzáskor a gyerek feléje nyújtotta a játékszert, és ő olyasvalamit érzett, hogy itthon kéne maradni, nem szabad visszamenni. De hát parancs parancs. így is szabály ellen cselekedett, amikor engedély nélkül elhagyta az alakulatot. Csakhogy Margitka telefonált, hogy szerzett egy csenevész kis lucfenyőt, két órát sorakozott érte a Garai piacon, hadd legyen a gyereknek öröme; első esztendő, hogy értelemmel nézné... Ilyen volt Margitka ... Hanem, folytatta a telefonba, helyre kellene pofozni azt a fát, merthogy az alsó ágai 26