Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Ordódy Katalin: Epizód

Ordódy Katalin: EPIZÓD Pályám határozottan felfelé ível. Mikor megkaptam a megbízást, hogy a most folyó nagy nemzetközi tárgyaláson mint megfigyelő, sőt mint miniszterem egyik tanácsadója vegyek részt, úgy éreztem, nekem is érdemes lesz naplójegyzeteket vezetnem, mint annyi más államférfi, diplomata elődöm tette, akik koruknak és pályafutásuknak olyan részleteit, kulisszatitkait tárták fel, melyek a nyilvánosságra szenzáció erejével hatottak. Mindig hízelgő, ha olyasmibe vagyunk beavatva, amit mások — bármilyen jelentőségteljes is legyen életük folyására — sohasem tudhatnak meg, csupán végső következményeiben, amelyet a saját bőrükön tapasztalnak. Talán a természetünkben rejlő örök gyermek az, aki nem bírja elviselni a sokszor nagyon is izgató, súlyos tudást, s ennek tulajdonítható, hogy élete alkonyán annyi politikus adja ki emlékiratait, mintegy kiöklendezve magából mindazt, aminek terhe hosszú évekig feküdte meg gyomrát vagy lelkiismeretét. Ami engem illet, még külön sarkall az az ifjúkori vágyam, hogy író legyek. Néhány kísérlet után aztán tárgyilagosan megállapítottam, hogy tehetségemből aligha futná többre, mint hogy közepes író váljék belőlem. Ez bizonyára sokakat kielégített volna, engem nem. Engedtem hát atyám óhajának s nem is jártam rosszul. Harmincnégyéves koromra tekintélyes pozíciót értem el, de pályám legfényesebb szakasza, azt hiszem, most nyílt meg előttem. A sors eddig kegyes volt hozzám, szép és kiteljesedett élet illúziójával ajándékozott meg, amelyben a telis* 227