Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Nagy Irén: Kádervallomás

a nagy üzlet. Sok pénzem volt, elhatároztam, hogy hazamegyek. Ki törődik már azzal, mi volt a háború alatt? Veszek mindegyik lányomnak házat, földet, meg magamnak is a közelükben, hogy hallhassam az unokák kacagását... de minden füstbe ment... Marija nem engedte... nem akarta, hogy öregségemre nyugodt életem legyen... Ha az ember nagy nyugalomban él, eltesped, elfásul, és a régi bánat már nem égeti a szívét ... Marija azt akarta, hogy hontalan legyek ... hogy mindig visszasírjam azt a hajlékot az uszályon ... ahol nem volt más, csak alattunk a víz, felettünk az ég, és mi ketten ... A kocsmában a megszokott asztalomhoz ültem, és amikor körém gyűltek a cimborák, bejelentettem, hogy búcsúzásul iszunk egyet, ma éjjel én fizetek. Indulok haza. Olyan rikoltozás támadt, hogy még a tulaj is lejött az emeletről. Kíváncsi volt, miért gyilkoljuk egymást? Ivott velem egy pohárral, sajnált is, hogy elmegyek, mert jó vendége voltam, az adósságot mindig megfizettem, meg örült is a szerencsémnek. A szomszéd asztalnál kockáztak. Ittak ők is a szerencsés hazautazásomra, de csak folytatták a játékot. Aztán bejött egy nő, észre sem vettem volna, csak a cimborák meglöktek, nézzek utána. Marija — kiáltottam fel hirtelen, mire a nő megfordult. Az arca egy cseppet sem hasonlított az én Marijáméra, de a járása, a ringása éppen olyan volt. Leült a kockázókhoz és lopva felém nézett. Nagy, sötét szeme volt... meg kellett néznem közelebbről... A reggel a kockázok között talált, a lány mellett, akiről már tudtam, hogy ócska tengerészlotyó, az ilyen előtt ki se köp a magamfajta, de a pénzem már a kockázok zsebében volt... Fejembe csaptam a sapkámat és fütyörészve léptem ki a lebujból... Most hová ? ... Merre ? ... A hazamenetelnek befellegzett. Még egyszer az életben nem szerzek annyi pénzt, hogy hazamehessek ... Aki koldus, maradjon itt... egyedül könnyebb elviselni... 15 Szlovákiai magyar elbeszélők 225